2014. október 2., csütörtök

60.RÉSZ: Jelenet 2/2

S02 E07

-Miért haragudnék?
-Ezért...-ekkor Niall megfogta remegő kezem, kicsit elhajoltam, ő felhúzta a lábát , feltolta magát törökülésbe ült. - Dani nem bántott engem.

Hát ezen úgy meglepődtem, hogy csak tapogattam mellkasát és széttéptem véres inget és alatta tiszta ruha volt. Megkönnyebbülten bemásztam Niall ölébe, nyakát átkaroltam és örömömben pityeregtem még pár percig. Meg se hallottam a tapsvihart, csak Niall kezének simogatását éreztem.
-Anna... - hallottam hangját, de nem figyeltem oda, csak öleltem és bámultam magam elé, de könnyeimtől alig láttam. - Cicám, Anna...
-Igen?
-Van neked egy ajándékom, gyere  megmutatom.

Felkeltünk a fűből, Niall hirtelen felvett az ölébe és elindult velem befele a házba. Láttam, hogy Carla a nyomunkban volt. A Szöszim letett a nappaliban. Carla gyors megölelt, megpuszilt én még mindig sokkban voltam.
Édesem. - forditott maga felé Niall. - Menj Carlával, én kint leszek.

Szóval Carlával mentem az ő hálószobájukba, ahol a szokásos rend fogadott minket, bedőltem a jó hideg szobába nés egyik éjjeli szekrényről elvettem a legyezőt.
-Basszus 40 fok van kint, ti meg kivégzitek az idegeimet, egy ilyen jelenettel - panaszkodtam, Carla csak nevetett a gardóban és aztán megjelet  egy csinos kis fehér ruhával. - Woaaa!!!

Szemem, szám tátva maradt. Idehozta nekem a ruhát és nézegettem.
-A tied Anna. Ezt veszed fel. - jelentette ki határozottan, kb. ilyen lehet mikor üzletel.
-Nem, ez túl rövid és nagy...mi? Nem nagy, hanem hatalmas a kivágása. Bárhol kicsúszhat a mellem.
-Jó, ha találsz jobbat, akkor vedd fel azt, gyere! 

Berángatott a gardóba és mutogatta a ruhákat. Adott türkizkék hosszú, pántnélküli ruhát, aztán egy csomo fehér és krémszínű darabot.
-Áh, ez jó lesz. Csini és elegáns. Szerintem ebben kibirom ezt a hőséget.
-Adok hozzá illő cipőt. - Ekkor valahonnan elővett egy pár gyönyörü fekete tűsarkút.
Gyors átöltöztem és nézegettem magam a tükörben. Egyszerüen mesés.
-Tetszel magadnak? - kérdezte Carla, mire bólintottam. - Gyere, kifestelek és megcsinálom a hajad.

Ezzel elment úgy húsz perc, a hajam hullámos lett és kaptam egy nyári, de mégis gyönyörü sminket, ahol föleg a szemem volt hangsúlyozva.
-Csodálatosan nézel ki, mostmár mehetünk. - válaszolta nyugodtan.

Kimentünk a teraszra, minden tekintet ránk szegeződött és lassan leértünk, Niall rögtön megfogta a kezem.
-Elképesztően gyönyörű vagy szerelmem. - mondta, majd lágyan megcsókolt. - Szivem, fontos mondanivalóm van.
-Hallgatlak.

Valahogy még mindig minket nézett mindenki, s Niall kezében mikrofon volt.
-Itt mindenki előtt el szeretném mondani mennyire szeretlek, mennyire odavagyok érted. Te jelented nekem az életet. Annyiszor csináltam már bolondot magamból, mikor nem veled voltam, mikor azt hittem, hogy bárki el tud felejtetni téged. Körülbelül két éve annak, hogy megismerkedtünk. Első látásra belédszerettem. Mikor táncoltunk az esküvőn, aztán etettél spagettivel, otthon Londonban kiborultam, mikor nem mehettem el hozzád, akkor jöttem rá, hogy fülig szerelmes lettem beléd. Boldog voltam, mikor újra láthattalak Bécsben, aztán nyáron nehezen, de összejöttünk. Imádtam veled járkálni mindenfelé. Bolhapiac, kalandpark, deszkapálya...mindenhol jó volt veled. Úgy hiszem, hogy ezek után jogosan kérdezem... - elmosolyodtam, vajon az lesz amit  gondolok...biztos, hisz térdre ereszkedett.

- Hozzám jössz feleségül?

Még hatalmasabb mosoly terült el az arcomon. Végigondoltam mindent amit mondott, az esküvöt, a spagettit, búcsúzást, az időt mikor távol voltunk egymástól, a szívem dobbanását mikor újra megláttam őt Usher koncertje után a backstage-ben, a szivem fájdalmát, mikor nem hagyott megszólalni. A könnyeimet, amiket érte hullattam, a vitáinkat, a kis dolgokat, amik segítettek, hogy megbocsássak neki. Mikor nyárkezdő bulin nekem énekelt és megcsókolt, az aznap esti kis randinkra s a többi randira, mikor például mozi után az esőben csókoloztunk, a közös "ágybareggelinkre", a szerenádjára, s a születésnapi bulijára, ahol szenvedélyesn csokolt, mintmég soha, s később a szilveszteri csókra s arra, ahogy újra összejöttünk. Ő a mindenem. Szeretem őt.

Gondolataimból ő  keltett ki, aggódva nézett.
-Édesem? Mit válaszolsz? - nézett rám nagy kék szemével. Az én szememből már a könnyek folytak.
-Igen, igen! Leszek a feleséged!!  - Ekkor elővette a dobozkából a gyürüt, ami szintén nagyon gyönyörü volt és az ujjamra húzta, majd felállt, átkarolta derekam, megemelt és megcsókolt.


Kimondhatatlanul boldog voltam, mindenki tapsolt újra. Mikor letett, Usher rögtön két pohár pezsgőt nyomott a kezünkbe és mindenki koccintott az egészségunkre.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        

6 megjegyzés:

  1. Vége is??? Kövi??

    VálaszTörlés
  2. Kövi rész?? Am nagyon jó lett :)))

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. Tudom nagyon sok ideig nem írtam, sok volt a zűr, a suli meg minden...Igérem hozok még február elejéig új részt! :)

      Törlés