2014. október 2., csütörtök

60.RÉSZ: Jelenet 2/2

S02 E07

-Miért haragudnék?
-Ezért...-ekkor Niall megfogta remegő kezem, kicsit elhajoltam, ő felhúzta a lábát , feltolta magát törökülésbe ült. - Dani nem bántott engem.

Hát ezen úgy meglepődtem, hogy csak tapogattam mellkasát és széttéptem véres inget és alatta tiszta ruha volt. Megkönnyebbülten bemásztam Niall ölébe, nyakát átkaroltam és örömömben pityeregtem még pár percig. Meg se hallottam a tapsvihart, csak Niall kezének simogatását éreztem.
-Anna... - hallottam hangját, de nem figyeltem oda, csak öleltem és bámultam magam elé, de könnyeimtől alig láttam. - Cicám, Anna...
-Igen?
-Van neked egy ajándékom, gyere  megmutatom.

Felkeltünk a fűből, Niall hirtelen felvett az ölébe és elindult velem befele a házba. Láttam, hogy Carla a nyomunkban volt. A Szöszim letett a nappaliban. Carla gyors megölelt, megpuszilt én még mindig sokkban voltam.
Édesem. - forditott maga felé Niall. - Menj Carlával, én kint leszek.

Szóval Carlával mentem az ő hálószobájukba, ahol a szokásos rend fogadott minket, bedőltem a jó hideg szobába nés egyik éjjeli szekrényről elvettem a legyezőt.
-Basszus 40 fok van kint, ti meg kivégzitek az idegeimet, egy ilyen jelenettel - panaszkodtam, Carla csak nevetett a gardóban és aztán megjelet  egy csinos kis fehér ruhával. - Woaaa!!!

Szemem, szám tátva maradt. Idehozta nekem a ruhát és nézegettem.
-A tied Anna. Ezt veszed fel. - jelentette ki határozottan, kb. ilyen lehet mikor üzletel.
-Nem, ez túl rövid és nagy...mi? Nem nagy, hanem hatalmas a kivágása. Bárhol kicsúszhat a mellem.
-Jó, ha találsz jobbat, akkor vedd fel azt, gyere! 

Berángatott a gardóba és mutogatta a ruhákat. Adott türkizkék hosszú, pántnélküli ruhát, aztán egy csomo fehér és krémszínű darabot.
-Áh, ez jó lesz. Csini és elegáns. Szerintem ebben kibirom ezt a hőséget.
-Adok hozzá illő cipőt. - Ekkor valahonnan elővett egy pár gyönyörü fekete tűsarkút.
Gyors átöltöztem és nézegettem magam a tükörben. Egyszerüen mesés.
-Tetszel magadnak? - kérdezte Carla, mire bólintottam. - Gyere, kifestelek és megcsinálom a hajad.

Ezzel elment úgy húsz perc, a hajam hullámos lett és kaptam egy nyári, de mégis gyönyörü sminket, ahol föleg a szemem volt hangsúlyozva.
-Csodálatosan nézel ki, mostmár mehetünk. - válaszolta nyugodtan.

Kimentünk a teraszra, minden tekintet ránk szegeződött és lassan leértünk, Niall rögtön megfogta a kezem.
-Elképesztően gyönyörű vagy szerelmem. - mondta, majd lágyan megcsókolt. - Szivem, fontos mondanivalóm van.
-Hallgatlak.

Valahogy még mindig minket nézett mindenki, s Niall kezében mikrofon volt.
-Itt mindenki előtt el szeretném mondani mennyire szeretlek, mennyire odavagyok érted. Te jelented nekem az életet. Annyiszor csináltam már bolondot magamból, mikor nem veled voltam, mikor azt hittem, hogy bárki el tud felejtetni téged. Körülbelül két éve annak, hogy megismerkedtünk. Első látásra belédszerettem. Mikor táncoltunk az esküvőn, aztán etettél spagettivel, otthon Londonban kiborultam, mikor nem mehettem el hozzád, akkor jöttem rá, hogy fülig szerelmes lettem beléd. Boldog voltam, mikor újra láthattalak Bécsben, aztán nyáron nehezen, de összejöttünk. Imádtam veled járkálni mindenfelé. Bolhapiac, kalandpark, deszkapálya...mindenhol jó volt veled. Úgy hiszem, hogy ezek után jogosan kérdezem... - elmosolyodtam, vajon az lesz amit  gondolok...biztos, hisz térdre ereszkedett.

- Hozzám jössz feleségül?

Még hatalmasabb mosoly terült el az arcomon. Végigondoltam mindent amit mondott, az esküvöt, a spagettit, búcsúzást, az időt mikor távol voltunk egymástól, a szívem dobbanását mikor újra megláttam őt Usher koncertje után a backstage-ben, a szivem fájdalmát, mikor nem hagyott megszólalni. A könnyeimet, amiket érte hullattam, a vitáinkat, a kis dolgokat, amik segítettek, hogy megbocsássak neki. Mikor nyárkezdő bulin nekem énekelt és megcsókolt, az aznap esti kis randinkra s a többi randira, mikor például mozi után az esőben csókoloztunk, a közös "ágybareggelinkre", a szerenádjára, s a születésnapi bulijára, ahol szenvedélyesn csokolt, mintmég soha, s később a szilveszteri csókra s arra, ahogy újra összejöttünk. Ő a mindenem. Szeretem őt.

Gondolataimból ő  keltett ki, aggódva nézett.
-Édesem? Mit válaszolsz? - nézett rám nagy kék szemével. Az én szememből már a könnyek folytak.
-Igen, igen! Leszek a feleséged!!  - Ekkor elővette a dobozkából a gyürüt, ami szintén nagyon gyönyörü volt és az ujjamra húzta, majd felállt, átkarolta derekam, megemelt és megcsókolt.


Kimondhatatlanul boldog voltam, mindenki tapsolt újra. Mikor letett, Usher rögtön két pohár pezsgőt nyomott a kezünkbe és mindenki koccintott az egészségunkre.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        

2014. október 1., szerda

59.RÉSZ: Jelenet 2/1

S02 E06
Rövid rész, de sokatmondó

Kipakoltunk a kocsiból, felvittük a dolgainkat  az ajtóhoz, ami zárva volt. Dani azt mondta elmegy hátra és  beszól, hogy megjöttünk, de már 10 perce vártam és csak nem jött vissza. Egyszercsak a barátnőm, Vivi rohant ki a házból mérgesen, Dani követte őt.
-De ezzel nem mész semmire Vivi! Szeretlek, ne menj el! - kiáltotta Dani.
Elcsodálkoztam, egyik se állt meg köszönni, úgy döntöttem, hogy utánuk megyek. Úgy rohantak, mintha észere se vettek volna engem.
-Halihóó!  - köszöntem hangosan, de ezt se vették észre és egyre csak mentek hátra a kertbe.
-Dani  fogd fel, hogz nem tehetél volna ilyet Anna szerelmével! - mondta Vivi sírva, ahogy a kertbe értünk.
Rendkívül sok ember volt ott, mintha valami ünnepre készültek volna és az udvar közepén feküdt valaki.
-De hisz fojton bántotta őt! - magyarázta Dani,
-Megölted őt! - kiáltotta hangosan Vivi.
Mi? Dani megölte volna Niallt és senki nem is segit? Egyszerre csak az udvar közepén fekvő mozdulatlan testre tudtam figyelni. Odarohantam a testhez. Niall volt az, fehér ingben, melynek közepén hatalmas vérfolt volt. Hirtelen nem tudtam, most menjek és keverjek le egy pofont Daninak vagy Niall teste mellett sírjak, de az utobbit választottam, mert  nincs erőm semmire, csak a sírásra. Sokkos állapotban, sírva letérdeltem a teste mellé és körbenéztem. Mindenki csak több méterre állt, senki nem csinált semmit, csak nézett meredten. Remegő hangon megszólaltam:
-Niall...  - még éreztem szívdobogását, ahogy megfogtam kezét - Szerelmem... nem hagyhatsz itt! Nem most! Veled akartam élni! - simogattam arcát lágyan s lassan megmoccant arcizma.
-Édesem... Anna...szeretlek. - mondta lassan és halkan, szinte csak kilehelte a szavakat.
-Sssh! - csititottam - Ne beszélj!
-D-Dani...
-Tudom, ő volt...olyan hülye...
-Szeretsz? - kérdezte a kezemet fogva és mélyen a szemembe nézve.
-Mindennél jobban. - mondtam még mindig a könnyeimmel küzködve. - Életem, ha tehetném, akkor inkább én feküdnék a helyeden. Nem hiszem, hogy tudok majd nélküled élni. Inkább meghalok veled.
-Anna ne sírj! - próbált nyugtatni. - Ne csinálj ebből Rómeó és Júlia jelenetet! Sajnálom, hogy így sikerült...pedig annyira vártam már, hogy veled legyek. Kérlek csókolj meg!
Teljesítettem kérését, lassan, lágyan megcsókoltam, de csókjában olyan erőt éreztem, amit eddig soha.
-Niall minden pillanat amit veled töltöttem felbecsülhetetlen és felejthetetlen. Sajnálom, hogy annyit hadakoztunk, ne haragudj!
- Nem haragszom, de te se haraudj kérlek!
-Miért haragudnék?