2014. szeptember 1., hétfő

58.RÉSZ: Viszlát Budapest, üdv Kalifornia!

S02 E05

Itt a május, itt az érettségi! Danival csak a fejünket fogjuk. Egyikünk sem megy egyetemre, hanem kimegyünk Amerikába illetve én Angliába Niallhoz, akivel nagyon boldog vagyok. Holnap még lemegy a töri érettségi és aztán pihenhetünk. Sokat gondolkozunk azon, hogy eladjuk-e a lakást, de mindig arra jutunk, hogy nem.
Limonádét szürcsölgetve, kint a teraszon ismételünk holnapra. Eddig mindent tökéletesen tudtunk és reméljük, ez is könnyen fog menni. Lehet nekem igen, de Daninak minden fél percben rezeg a telefonja,  felveszi, vigyorog meg pirul, közben pötyög, majd visszateszi a telefont az asztalra.
-Danikám, kivel irogatsz? - kérdeztem vicces hangnemben.
-Vivivel. - válaszolt mosolyogva.
-Hááát, elég érdekes pofákat vágsz hozzá. - nevettem.
-Mire célzol? - kérdezte furcsán.
-Arra, hogy vigyorogsz mint a vadalma. Na ki vele!
- Vivi és Jack szakítottak és tudod, hogy ő tetszik nekem és úgy érzem szerencsém lesz és összejövök vele.
-Dani szerelmes, Dani szerelmeeees! - játszottam nevetve mint egy óvodás, ő meg megütötte a combon a könyvével. - Akkor iiiis! Bebebeeee! - itt már ő is nevetett. - Amúgy üdvözlöm és mond meg, hogy majd holnap írkálhattok, de most tanulnod kell!
Ezután már csak késő este zizegett a mobilja, mikor aludni mentünk.
Másnap felkeltünk rendes időben, készítettem reggelit és teát kettőnknek. Dani már öltönyben és sulis nyakkendőben jött reggelizni, majd én mentem elkészülődni. Ez a hét most erről szól. Csinosan, elegánsan felöltözni, tudni mindent, ami kell. Ha ez sikerül, akkor pakolunk és valószínűleg jövő héten már el is költözünk.
-Am Niall írt neked. - mondta egy korty tea után Dani.
-Oh, hát nem is ültem gépnél tegnap szóval nem tudok semmiről. Majd ma úgyis vége ennek az egésznek és pihenhetünk, akkor majd megnézem.
-És üzeni, hogy szeret. - ezen elmosolyodtam. Utoljára az esküvőkor láttuk egymást, azóta szinte mindennap beszéltünk, kivéve mostanában a sok tanulás miatt.
-Én is szeretem őt, mindennél jobban!
Az érettségin nagyon izgultunk, úgy mint tegnap meg tegnap előtt, de ez is tökéletesen sikerült. Hazamentünk, visszaírtam az én Drága Szerelmemnek, mondtam neki, hogy összepakolunk Danival és aztán megyünk Amerikába. Kérdezte, hogy először ne pakoljunk át az ő házába, de mondtam, hogy a dobozokat olyan szolgálattal adjuk fel, amik augusztus végén küldik el a dobozokat Angliába és igy nem kell aggódnunk miattuk.
Danival aznap este elmentünk bulizni az osztálytársaink partyjára. Úgy gondoltuk, megérdemeltük.
Másnap fejfájósan ébredtünk, ő másnapos volt, nekem csak simán fájt a fejem. Készítettem teát és omlettet. Reggelinél átbeszéltük a mai dolgainkat, így megegyeztünk, hogy elkezdünk pakolni és a lakást pedig majd kiadjuk bérbe.
Egy egész hét eltelt a pakolással, ugyanis kell vinnünk ruhákat magunkkal Amerikába a Carlanál való nyaralásra és a többi pedig szintén dobozba kerül. Aztán hívtuk a költöztetőket, akik kivitték a postára a dolgainkat, ott kitöltöttünk egy lapot, hogy mennyi doboz, mikor kell küldeni és hova és hogy van benne törékeny tárgy is.
Ezután hazamentünk az utazó táskáinkért, hívtunk taxit és kivitt minket a reptérre, ahonnan egyenesen Kaliforniába utaztunk.Ahogy a taxi a városba vitt minket, búcsúztunk a várostól. Eszembe jutott az a sok dolog ami itt történt velem. Hogy kiskoromban Danival mindig játszottunk, ahogy a szüleim el szokták mesélni, hogy megismerkedtünk fél éves korunkban és hogy mennyire szerettük egymást már akkor is, mint két testvér. Mindennap együtt ültünk az iskolapadban, együtt mentünk haza. Eszembe jutottak a szüleim, akik nagyon szerettek és hogy korán elvesztettem őket. A nagyszüleim neveltek, de őket is elvesztettem 16 évesen és akkor költöztünk össze Danival a kis kuckó lakásunkba. Együtt váltottuk valóra az álmainkat. Most pedig búcsúzunk az otthonunktól, hogy a másik otthonunkba mehessünk élni!


*Niall szemszög*

Már egy hete itt vagyunk Amerikában és nagyon készülünk, hogy meglepjük Annát. Egyszerűen hihetetlen, hogy ezután velem fog élni. Megpróbálok mindent jól csinálni, nagyon szeretem őt és most, hogy újra találkozunk, azt akarom, hogy minden tökéletes legyen. Egész estét majd kettesben fogom tölteni vele, remélem. Elvileg már Londonban vannak és most fognak átszállni az idejövő gépre, ott dél van itt pedig hajnali kettő, de egyszerüen nem tudok aludni az izgalomtól! Ide körülbelül 11-re érkeznek meg.
Másnap, korán felébredtem és izgultam, alig ment le valami a torkomon a reggelinél, de Carla addig nem engedett elmenni minket, amíg nem ettünk egy keveset.
- Nem mész addig sehova, amíg nem eszel. Ha Anna megjön, ott fogsz állni vele szemben és el fogsz ájulni én nagyon mérges leszek! Tessék enni!
Szóval ez miatt enni kellet, de nem is baj, mert legalább nem korog a hasam. Azután felmentem Anna szobájába és megnéztem, hogy senki nem nyúlt-e a dolgokhoz, amiket én ott hagytam. Képek voltak elhelyezve, meg kis üzenetek, meg esetleg pár a netes írásainkból is. Emlékek.

Ezután a saját szobámba mentem, ahol most épp egyedül lakom, de aztán úgyis Annával fogok aludni főleg. Két óra elment azzal, hogy még átgondoltam mit fogok neki mondani, de néha kiestem a szövegből, mert mindig csengettek, ugyanis egy partit is szervezünk neki, mivel nem volt szülinapi bulija. Mikor már láttam, hogy 11 óra van, akkor felöltöztem elegánsan, sötét kékes öltöny és fehér ing. Lesiettem a teraszra, már mindenki az udvaron volt és akkor hallottuk, hogy dudálnak a ház előtt.