2014. május 3., szombat

56.RÉSZ: Kibékülés

S02E03

   Már csinosan el voltam készülve a mai esküvőre a szalonban, Denise-nek segítettem még a ruhájával és egyebekkel, majd  egyszer hirtelen csak felém fordult.
-Van számodra valamim.
-Tényleg? Micsoda? - kérdeztem meglepetten, mire ő a kezembenyujtott egy kis csomagot.
-Bontsd ki!
Kifüztem a zöld kis masnit, majd szétcsomagoltam a papirt. Egy zöld pulcsi volt benne és egy karkötő, amin kis karácsonyfák, szánkok és gömbök lógtak. Mikor megnéztem jobban a pulcsit akkor láttam, hogy az elejére az van írva, hogy Horan family.
- Köszönöm szépen. Bár tudom, sose leszek tényleg családtag, ez nagyon jól esik! Főleg az is, hogy gondoltál rám.

Megöleltük egymást, majd hallottuk, ahogy kint dudálnak, hogy menjünk.  Segítettünk a koszoruslánnyal beülni Denise-nek majd értünk is jött autó és nemsokára a templomnál voltunk. Én mentem elfoglalni a helyem a templomban, mikor megláttam Őt. Ott állt a vőlegény mellett. Elegáns volt és jóképű. Beszélgettek kettesben Greggel, néha mosolygott felém. Miután leültem se tudtam levenni róla a szemem, ahogy ő se rólam. Elkezdődött a ceremónia, az orgonista az esküvői indulót játszotta. A templomban összegyűlt tömeg  felállt és mind várták a szépséges menyasszonyt, aki lassú, kecses léptekkel elért az oltárhoz és megfogta a vőlegény kezét. Az eskü után, ahogy kifele ment a tömeg, s én csak úgy elveszve benne, valaki megfogta a vállam.
-Szia Anna! - megfordultam és Niall nézett rám vissza a cuki rózsaszín mintás nyakkendőjével, elmosloyodtam.
-Szia Niall. Miújság?
-Minden a szuper. A mai nap gyönyörű. Ma van a bátyám esküvője. - Oh... elfeledkezett a a születésnapomról. - Reggel nagyon hamar elmentetek, meg akartam kérdezni, hogy nem tartanál-e velem az étterembe most a ceremónia után?...Márcsak azért mert kint egy rakat rajongó van, velem itt van Paul és így téged is megvédne.
-De, szivesen veled megyek.A rajongóktól nem félek, tudod.
-Tudom. - felémtartotta kezét, én pedig belékaroltam.

   Lassan kisétáltunk a templomból, Paul pedig kint várt minket és utat tört nekünk a tömegben az autóig. Én ültem hátra, Niall vezetett, Paul ült mellette. Elindultunk az étterembe, ahol az esküvő további része lesz... Greg szavaival élve: a Buli.

   Az esküvő szuper volt. Mindenki nagyon jól érezte magát. Én egész végig nem tudtam levenni a szemem Niallról. Nagyon sokat néztem őt, aztán egyszer mikor csak észrevette, hogy bámulom őt, oda jött hozzám.
-Szabad egy táncra? - kérdezte pontosan azzal az arckifejezéssel, mint annak idején, Carla és Usher esküvőjén. Megfogtam kezét és a táncparkettre mentünk. Kezét összefonta derekam körül, én pedig a nyaka körül.Táncoltunk lassan, kettesben a többi pár között. Éreztem, hogy közel hajol fülemhez, s csak annyit mondott: "Boldog születésnapot Anna".
-Oh - mosolyogtam. - Azt hittem, már el is felejtetted.
-Majd éppen én, ugye? - mosolygott. Vége lett a dalnak és hallottuk, hogy valaki amatőr módon megkocogtatja a mikrofont. Mindenki a teremben odafigyelt.
-Jóestét. - kezdett bele Greg a kis szövegébe - Nagyon örülök, hogy mindenki jól érzi magát az esküvőn és csupa mosolygós arcot látok. A mi egybekelésünkön kívül van még egz ünnepünk ma, ugyanis az idén, ezen a napon ünnepli 18. születésnapját  a családunk egy barátja, Anna Hudson. Boldog születésnapot Anna!

Ekkor leoltották a lámpákat és betoltak egy nagy tortát, miközben tapsoltak. Megfogtam  Niall kezét, nagyon boldog voltam. Mindenki azt mondja, hogy a tizennyolcadik születésnap a legkülönlegesebb.
-Ebben a te kezed is benne van, ugye? - kérdeztem, mire csak bólintott. 
-Tudod ez egy ilyen Horan család-dolog.

*később*

   Hajnali három. Mindenki hazament. Csak Niall szülei, a fiatal házasok, Niall és én. Mi csak kettesben ültünk a színpad szélén. Niall kezében gitár volt és játszott egy dalt, ami aztán ismerőssé vált. A saját dalukat játsztott a Change My Mind címűt. Az a kedvenc dalom az albumról. Együtt énekeltük el. Kettönk hangja finoman egybesimult.
-Ez jó volt.Jó csapat vagyunk! Máskor is kéne együtt énekelnünk. - Mondta mosolyogva, pár hangot pengetve a gitáron.
-Vagy sokkal több dolgot csinálnunk együtt. - Niall furán rámnézett. - Mármint, tudod, ha már jó csapatot alkotunk ketten.
-Meg szép párt is.
-Igen. - elmosolyodtam.
-Anna én tudom, hogy hülyeségek sorait követtem el, de nem kezdhetnénk újra? - nézett rám reménykedve, csillogó szemmekel. Nem haboztam, két kezembe vettem arcát és megcsokoltam. Éreztem, hogy kezét derekamra teszi.

Nagyon finoman csókol még mindig és tudom, hogy újrakezdem vele az egészet, mert  szeretem Őt. Mikor vele vagyok minden sokkal jobb, az lehetek mellette aki igazából vagyok és nem kell megjátszanom magam. Levegőhiányban elszakadtunk, láttam, hogy mosolyog.
-Reméltem, hogy ma este kibékülünk és újra azt mondhatom, hogy te vagy a szerelmem.
-Én is reméltem, főleg, hogy nagyon hiányoztál egészen ősz óta. Amikor pedig karácsonykor Londonba mentem, akkor akartam elmondani, hogy kész voltam újrakezdeni.
-Sajnálom. Mostmár tudom, hogy akkor hülyeséget csináltam.
-A lényeg, hogy mostmár rendben vagyunk. Szeretlek Niall.
-Én szerelmes vagyok beléd Anna!
-Akkor ezt megbeszéltük Manó.
Megcsókolt és éreztem, innentől fogva minden rendben lesz velünk.