2014. január 26., vasárnap

53.RÉSZ: Személyes „tragédia“

Eljutottunk újra a karácsony tájához. Az osztályban utoljára megajándékoztuk egymást. Otthon pedig készülődtünk Londonba. Igazából Louis miatt megyünk, mert szülinapi bulija lesz és Eleanor mesélte, hogy minket akar szülinapjára é hogy ott „sír“ neki. Lou nem i stud róla, hogy megyünk. Végre láthatom Niallt. Még suli utolsó napján mentünk a reptérre. A gépünk fél négykor ndult, az út szinte már szokásosnak tűnt, se hányinger, se rosszullét, csak zenehallgatás. Öt órára megérkeztünk Londonba. Eleanor jött ki értünk a reptérre. Huszadika van, ma tartják Lou szülinapját. Üdvözöltük egymást és azonnal mentünk az autóhoz a parkolóba. Bepakoltunk , beültünk és indultunk hozzájuk és a mit sem sejtő Louis bulijába. Nagyon izgultam, nem Louis miatt, hanem mert Niallt akartam már látni, ölelni, csókolni és újra azt mondani neki hogy szeretem. Behajtottunk a kapun, leparkoltunk a garázsnál. Már hallottuk a hangos zenét. Féltem.

Bementünk, felfigyeltek ránk. Felakasztottuk as kabátunkat és mentünk megkeresni Louist, akit végül a kanapén ülve találtunk meg. Ahogy odaértünk felpattant mindenki és üdvözöltek minket.
-WÁÁÁÁ!! Sziasztok! – ölelt meg minket Lou. Átadtuk az ajándékunkat. Egy csúcsszuper gördeszkát vettünk neki. Láthatóan örult.  –Dejóó! Úgyis akartam venni, hogy turnén tudjak hülyéskedni.
-Elmegyek körbenézek. – szóltam, ugyanis Niallt sehol nem láttam. Danielt ott hagytam Louisékkal. Ahogy sétálgattam a házban találkoztam ismerősökkel, összefutottam Josh-sal és a többi zenésszel, Louis családtagjaival.

Visszaértem a nappali széléhez ahol...ahol megpillantottam őt. Szőke tincsei tökéletesen összhangban voltak. Ing volt rajta farmerrel. Keze erősen szorította a lány derekát. Testük összeért, ajkaik falták egymást.

Szívem szinte görcsbe állt... nem erre számítottam. Mélyet sóhajtottam és visszafordultam. Visszafordultam és Daniel mellé futottam.
-Na csak nem szellemet láttál? – Jogosan kérdezte, hisz bújtam hozzá. Szép fekete hajú lány volt, lili miniruhában.
-Nem, semmi nem történt. – mosolyogtam, pedig belül minden fájt. Bár érthető... belefáradt a várakozásra, gondolom ezért nem kaptam smst és e-mailt. Gondolkozva bámultam magam elé mikor Daniel a kezembe nyomott egy pohár üdítöt. Ekkor körbenéztem és Niall érekezett meg kézenfogva a barátnőjével. Daniel rémültem nézett rájuk majd rám és a lehajtott fejemre.
-Sajnálom. – suttogta, mire bólintottam egyet. – Gyere, menjünk fel! – nekem már potyogtak könnyeim. Ő csak átölelte vállam, felálltunk majd lehajtott fejjel az emelet felé vettük az irányt. Közben még hallottam ahogy Niall mosolygós hangját ahogy köszön, de ez csak jobban szíven szúrt.
Dan bekísért a szobánkba, ahol szótlanul az ágyra feküdtem és csak sírtam.
-Itt maradjak veled? – kérdezte hátamat simogatva. Válaszul csak bólintottam. Hangosan sírtam, ő csak győzte adni a zsepit, ami az éjjeliszekrényen volt. Gondolom lent senki nem hallja a zene miatt. Lassan abba hagytam a sírást, vízhatlan sminkem  nem kenődött el szemem környékén. Még utoljára kifújtam orrom.
-Oké, jobban vagyok. Menjünk le, nem akarom, hogy gyanakodjanak. – Daninak már nem is magyaráztam semmit. Mindent tud, mindent ért. Elég ha rámnéz.
-Tudod ilyenkor nem vagy jó színész. – nevetett.
-Tudom, de most mit tegyek?
-Próbálj meg mosolygoni. Tudom nem erősséged, hogy megjátszd magad, viszont azt i studom, hogy nem akarsz így Louis buliján drámát. Így legalább villants néha mosolyt, illetve mond, hogy fáradt vagy. – Elfogadtam a tanácsát.
-Harryt nem láttad?
-Nem...Zayn mondta, hogy nincs itt. Taylorral van Amerikában. – erre is csak sóhajtottam egy nagyot. Lementünk, mosolyogtam...nagy szó, MO-SO-LYOG-TAM és odamentünk a srácokhoz.
-Sziasztok! – Köszönt Niall és jött ide a barátnőjével. – Anna, Dani, ő itt Kate. – micsoda meglepetés....Usher és Carla közé is egy Kate nevű nő állt annak idején...Kezet nyujtottam neki illedelmesen, mosolyogva, mintha nem épp a szerelmemet lopta volna el. – Kate, beszélhetnék Annával négy szem közt?
Persze. – mondta vékony hangján majd leült, de Dani ott maradt mellettem.
-Azt kértem négy szem közt.
-Igen, csak én nem mozdulok Anna mellől ezek után! – szólt vissza agresszíven az én testőröm. Én nem tudtam mondani semmit, a lelkem fájdalma elnyomott mindent. Ha kinyitottam volna a számat csak hangos, fájdalmas sikítás jött volna ki rajta, hisz belül vérzett a szívem. Végül megszólaltam.
-Dani, menj nyugodtan. – mosolyogtam, így ő el is ment.
-Sajnálom...
-Mit? – közbe vágtam – Hogy megint összetörted a szívem? Felkészültem rád, hogy újra együtt legyünk, errefel...Engem soha nem csókoltál úgy mint őt, soha nem öleltél úgy mint őt! Szeretni akartalak csak. Megígérted, hogy vársz rám akár halálod napjáig de...de hazudtál. Én hülye. Megint összetörtem MIATTAD! Egy ilyen bunkó szemétláda miatt mint te! Ezentúl hagyj békén! A sáros cipő nyomomat nem érdemled meg! Légy boldog Niall! – ezzel elviharoztam a konyha felé.

Kerestem valami erős piát. Megláttam a Jack Daniel’s üveget így rögtön meg is fogtam és jól meghúztam. Erős volt, ütött rendesen, de kit érdekelt. Pár nagyobb korty után bolyongtam a házba, majd megláttam Josh és leültem mellé.
-Josh van csajod?
-Épp nincs.
-Lehetek a csajod?
- Ha nem Niall ex-barátnője lennél, akkor igen.
-Nemár! Most azon az idiótán múlik az egész?
-Nem, ne értsd félre, de ő a barátom.
- Nekem meg a pasim volt és kétszer megcsalt. – Nekidőltem Joshnak , aki az ölébe vett. Olyan helyen voltunk, ahol nem voltak sokan.
-Jaj baba tudom. Elég szemétség volt tőle...
-Szerinted már lefeküdt vele? – szinte suttogtam.
-Igen, már lefeküdt vele. – újra sírni kezdtem.
-A-a-a hercegem megcsalt. – bújtam mellkasába.
-Ssshh. – csitított – Ne sírj! Megtalálod majd az igazi herceged te is, ebben biztos vagyok. Ilyen szép hercegnőnek akadnak udvarlói.
-De én őt szeretem.
-Tudom Anni.
-Hányszor fog még megbántani? Pedig én csak szeretem őt.
-Anna ne sírj! – simogatta hátam.
-Lehet épp az a baj. Hogy nem feküdtem le vele.
-Anna jogosan nem tetted! Kerek egy hónapot jártatok. Tudod azért örülök, hogy nekem öntöd ki a szíved, mert nem felejtetted el a barátságunkat. – mosolygott.
-Josh veled jártam el hülyülni, veled és Zaynnel.
-Baba nem hagyom hogy itt sírj! Gyerünk, mutatsd meg, hogy erős vagy és tudsz nélküle is élni! Erős vagy, szép és sok fiúnak tetszel! – felállított öléből, letörölte könnyeim – Gyere, táncolunk!


*Másnap*
Erős fejfájással ébredtem, pizsamában Dani mellett.
-Pálinkás jó reggelt Anni!
-Hmm, neked is Dani. Mi történt tegnap?
-Hát kicsit berúgtál, de még volt erőd átöltözni pizsibe. Aztán befeküdtél az ágyba és rögtön elaludtál.
-Akkor jó, erre emlékszem.
-Jól vagy? Mármint Niall?
-Nem Dani, szarul vagyok...én szeretem őt nagyon. Joshnak is elmondtam. De nézd meg Niall hogy viselkedik velem. Tudta jól, hogy szeretem őt. Hogy tudott csak így elfelejteni engem? – elnémultam, gondolkoztam. Telefonom került a kezembe. Keresgéltem a zenék között...One Direction Summer Love. – Na mindegy...éhes vagyok.
-Hozok neked kaját! – ezzel Dani lerohant a konyhába és egyedül maradtam.


Elkezdtem öltözködni. Felvettem egy jó meleg nadrágot, rövidujjút és betekertem a nyakam egy sálba. Hajamat felkontyoltam. Nem tettem fel sminket, inkább megvetettem az ágyat. Feltettem a Nialltól kapott karkötömet is, már csak az emlékek miatt. December 21. van. Hideg téli nap Londonban. Még 3 nap és karácsony, bár kicsit sem érdekel. Bámultam ki a hideg Londoni  városra kint, a balkonon. Mezítlen talpam alatt jég hideg volt a talaj. Erősen fogtam a cementből készült korlátot, hogy fel tudjam emelni testem és felmászhassak rá. Bárcsak maradtam volna otthon...Ilyenkor érzem igazán, hogy nincs családom. Hogy anya és apa meghaltak 5 éve. Hogy mama és papa már egy éve nincsenek velem. Szerencsére Carla a szárnyai alá vett, még ha nem is közelből, de vigyáz rám. Lehet hogy egy nap Dani is elhagy.´Sírni se tudok már gondolataim miatt annyira szomorú vagyok. A szerelmem más lányt ölel, más lányt szeret, más lánnyal tölti az éjszakákat és nem velem. Gomolyognak a gondolatok a fejemben. Mindenem fáj, mindenem vérzik, főleg a szívem. Sikerült felmásznom a korlátra. Karomat kitártam, mintha csak vártam volna a megnyugvást és a pillanatot mikor azt mondom „Ennyi“. De nem egy filmben voltam, nem egy jelenetben, hanem az életben. Ilyenkor nem nyitnak ránk véletlenül sem a rendőrök vagy a barátok. Nem kezdenek el mutogatni a járókelők, hogy „nézd mindjárt leugrik“. Ilyenkor magunkra maradunk. Mint ahogy most én is.Talán senkinek nem hiányoznék. Ez az én személyes tragédiám.



4 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jól sikerült, nagyon ügyes vagy!! Komolyan... bekönnyeztem....Alig várom a folytatást:)))

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm :D hát a folytatást illetően...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boriii!! Itt vagyok, és imádom a blogodat, csak még nem volt lehetőségem írni neked.. szóval.. a stílus ahogyan írsz az eszméletlenül jó nagyon nagyon tetszik és az ahogyan részletesen kifejted a dolgokat... FOLYTASD! Mindenképpen megéri! ;) Imádlak!:* <3

      Törlés
    2. Ja, és igen ezen a részen én is sírtam.. totálisan átérezhető!!<3

      Törlés