2014. október 2., csütörtök

60.RÉSZ: Jelenet 2/2

S02 E07

-Miért haragudnék?
-Ezért...-ekkor Niall megfogta remegő kezem, kicsit elhajoltam, ő felhúzta a lábát , feltolta magát törökülésbe ült. - Dani nem bántott engem.

Hát ezen úgy meglepődtem, hogy csak tapogattam mellkasát és széttéptem véres inget és alatta tiszta ruha volt. Megkönnyebbülten bemásztam Niall ölébe, nyakát átkaroltam és örömömben pityeregtem még pár percig. Meg se hallottam a tapsvihart, csak Niall kezének simogatását éreztem.
-Anna... - hallottam hangját, de nem figyeltem oda, csak öleltem és bámultam magam elé, de könnyeimtől alig láttam. - Cicám, Anna...
-Igen?
-Van neked egy ajándékom, gyere  megmutatom.

Felkeltünk a fűből, Niall hirtelen felvett az ölébe és elindult velem befele a házba. Láttam, hogy Carla a nyomunkban volt. A Szöszim letett a nappaliban. Carla gyors megölelt, megpuszilt én még mindig sokkban voltam.
Édesem. - forditott maga felé Niall. - Menj Carlával, én kint leszek.

Szóval Carlával mentem az ő hálószobájukba, ahol a szokásos rend fogadott minket, bedőltem a jó hideg szobába nés egyik éjjeli szekrényről elvettem a legyezőt.
-Basszus 40 fok van kint, ti meg kivégzitek az idegeimet, egy ilyen jelenettel - panaszkodtam, Carla csak nevetett a gardóban és aztán megjelet  egy csinos kis fehér ruhával. - Woaaa!!!

Szemem, szám tátva maradt. Idehozta nekem a ruhát és nézegettem.
-A tied Anna. Ezt veszed fel. - jelentette ki határozottan, kb. ilyen lehet mikor üzletel.
-Nem, ez túl rövid és nagy...mi? Nem nagy, hanem hatalmas a kivágása. Bárhol kicsúszhat a mellem.
-Jó, ha találsz jobbat, akkor vedd fel azt, gyere! 

Berángatott a gardóba és mutogatta a ruhákat. Adott türkizkék hosszú, pántnélküli ruhát, aztán egy csomo fehér és krémszínű darabot.
-Áh, ez jó lesz. Csini és elegáns. Szerintem ebben kibirom ezt a hőséget.
-Adok hozzá illő cipőt. - Ekkor valahonnan elővett egy pár gyönyörü fekete tűsarkút.
Gyors átöltöztem és nézegettem magam a tükörben. Egyszerüen mesés.
-Tetszel magadnak? - kérdezte Carla, mire bólintottam. - Gyere, kifestelek és megcsinálom a hajad.

Ezzel elment úgy húsz perc, a hajam hullámos lett és kaptam egy nyári, de mégis gyönyörü sminket, ahol föleg a szemem volt hangsúlyozva.
-Csodálatosan nézel ki, mostmár mehetünk. - válaszolta nyugodtan.

Kimentünk a teraszra, minden tekintet ránk szegeződött és lassan leértünk, Niall rögtön megfogta a kezem.
-Elképesztően gyönyörű vagy szerelmem. - mondta, majd lágyan megcsókolt. - Szivem, fontos mondanivalóm van.
-Hallgatlak.

Valahogy még mindig minket nézett mindenki, s Niall kezében mikrofon volt.
-Itt mindenki előtt el szeretném mondani mennyire szeretlek, mennyire odavagyok érted. Te jelented nekem az életet. Annyiszor csináltam már bolondot magamból, mikor nem veled voltam, mikor azt hittem, hogy bárki el tud felejtetni téged. Körülbelül két éve annak, hogy megismerkedtünk. Első látásra belédszerettem. Mikor táncoltunk az esküvőn, aztán etettél spagettivel, otthon Londonban kiborultam, mikor nem mehettem el hozzád, akkor jöttem rá, hogy fülig szerelmes lettem beléd. Boldog voltam, mikor újra láthattalak Bécsben, aztán nyáron nehezen, de összejöttünk. Imádtam veled járkálni mindenfelé. Bolhapiac, kalandpark, deszkapálya...mindenhol jó volt veled. Úgy hiszem, hogy ezek után jogosan kérdezem... - elmosolyodtam, vajon az lesz amit  gondolok...biztos, hisz térdre ereszkedett.

- Hozzám jössz feleségül?

Még hatalmasabb mosoly terült el az arcomon. Végigondoltam mindent amit mondott, az esküvöt, a spagettit, búcsúzást, az időt mikor távol voltunk egymástól, a szívem dobbanását mikor újra megláttam őt Usher koncertje után a backstage-ben, a szivem fájdalmát, mikor nem hagyott megszólalni. A könnyeimet, amiket érte hullattam, a vitáinkat, a kis dolgokat, amik segítettek, hogy megbocsássak neki. Mikor nyárkezdő bulin nekem énekelt és megcsókolt, az aznap esti kis randinkra s a többi randira, mikor például mozi után az esőben csókoloztunk, a közös "ágybareggelinkre", a szerenádjára, s a születésnapi bulijára, ahol szenvedélyesn csokolt, mintmég soha, s később a szilveszteri csókra s arra, ahogy újra összejöttünk. Ő a mindenem. Szeretem őt.

Gondolataimból ő  keltett ki, aggódva nézett.
-Édesem? Mit válaszolsz? - nézett rám nagy kék szemével. Az én szememből már a könnyek folytak.
-Igen, igen! Leszek a feleséged!!  - Ekkor elővette a dobozkából a gyürüt, ami szintén nagyon gyönyörü volt és az ujjamra húzta, majd felállt, átkarolta derekam, megemelt és megcsókolt.


Kimondhatatlanul boldog voltam, mindenki tapsolt újra. Mikor letett, Usher rögtön két pohár pezsgőt nyomott a kezünkbe és mindenki koccintott az egészségunkre.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        

2014. október 1., szerda

59.RÉSZ: Jelenet 2/1

S02 E06
Rövid rész, de sokatmondó

Kipakoltunk a kocsiból, felvittük a dolgainkat  az ajtóhoz, ami zárva volt. Dani azt mondta elmegy hátra és  beszól, hogy megjöttünk, de már 10 perce vártam és csak nem jött vissza. Egyszercsak a barátnőm, Vivi rohant ki a házból mérgesen, Dani követte őt.
-De ezzel nem mész semmire Vivi! Szeretlek, ne menj el! - kiáltotta Dani.
Elcsodálkoztam, egyik se állt meg köszönni, úgy döntöttem, hogy utánuk megyek. Úgy rohantak, mintha észere se vettek volna engem.
-Halihóó!  - köszöntem hangosan, de ezt se vették észre és egyre csak mentek hátra a kertbe.
-Dani  fogd fel, hogz nem tehetél volna ilyet Anna szerelmével! - mondta Vivi sírva, ahogy a kertbe értünk.
Rendkívül sok ember volt ott, mintha valami ünnepre készültek volna és az udvar közepén feküdt valaki.
-De hisz fojton bántotta őt! - magyarázta Dani,
-Megölted őt! - kiáltotta hangosan Vivi.
Mi? Dani megölte volna Niallt és senki nem is segit? Egyszerre csak az udvar közepén fekvő mozdulatlan testre tudtam figyelni. Odarohantam a testhez. Niall volt az, fehér ingben, melynek közepén hatalmas vérfolt volt. Hirtelen nem tudtam, most menjek és keverjek le egy pofont Daninak vagy Niall teste mellett sírjak, de az utobbit választottam, mert  nincs erőm semmire, csak a sírásra. Sokkos állapotban, sírva letérdeltem a teste mellé és körbenéztem. Mindenki csak több méterre állt, senki nem csinált semmit, csak nézett meredten. Remegő hangon megszólaltam:
-Niall...  - még éreztem szívdobogását, ahogy megfogtam kezét - Szerelmem... nem hagyhatsz itt! Nem most! Veled akartam élni! - simogattam arcát lágyan s lassan megmoccant arcizma.
-Édesem... Anna...szeretlek. - mondta lassan és halkan, szinte csak kilehelte a szavakat.
-Sssh! - csititottam - Ne beszélj!
-D-Dani...
-Tudom, ő volt...olyan hülye...
-Szeretsz? - kérdezte a kezemet fogva és mélyen a szemembe nézve.
-Mindennél jobban. - mondtam még mindig a könnyeimmel küzködve. - Életem, ha tehetném, akkor inkább én feküdnék a helyeden. Nem hiszem, hogy tudok majd nélküled élni. Inkább meghalok veled.
-Anna ne sírj! - próbált nyugtatni. - Ne csinálj ebből Rómeó és Júlia jelenetet! Sajnálom, hogy így sikerült...pedig annyira vártam már, hogy veled legyek. Kérlek csókolj meg!
Teljesítettem kérését, lassan, lágyan megcsókoltam, de csókjában olyan erőt éreztem, amit eddig soha.
-Niall minden pillanat amit veled töltöttem felbecsülhetetlen és felejthetetlen. Sajnálom, hogy annyit hadakoztunk, ne haragudj!
- Nem haragszom, de te se haraudj kérlek!
-Miért haragudnék?

2014. szeptember 1., hétfő

58.RÉSZ: Viszlát Budapest, üdv Kalifornia!

S02 E05

Itt a május, itt az érettségi! Danival csak a fejünket fogjuk. Egyikünk sem megy egyetemre, hanem kimegyünk Amerikába illetve én Angliába Niallhoz, akivel nagyon boldog vagyok. Holnap még lemegy a töri érettségi és aztán pihenhetünk. Sokat gondolkozunk azon, hogy eladjuk-e a lakást, de mindig arra jutunk, hogy nem.
Limonádét szürcsölgetve, kint a teraszon ismételünk holnapra. Eddig mindent tökéletesen tudtunk és reméljük, ez is könnyen fog menni. Lehet nekem igen, de Daninak minden fél percben rezeg a telefonja,  felveszi, vigyorog meg pirul, közben pötyög, majd visszateszi a telefont az asztalra.
-Danikám, kivel irogatsz? - kérdeztem vicces hangnemben.
-Vivivel. - válaszolt mosolyogva.
-Hááát, elég érdekes pofákat vágsz hozzá. - nevettem.
-Mire célzol? - kérdezte furcsán.
-Arra, hogy vigyorogsz mint a vadalma. Na ki vele!
- Vivi és Jack szakítottak és tudod, hogy ő tetszik nekem és úgy érzem szerencsém lesz és összejövök vele.
-Dani szerelmes, Dani szerelmeeees! - játszottam nevetve mint egy óvodás, ő meg megütötte a combon a könyvével. - Akkor iiiis! Bebebeeee! - itt már ő is nevetett. - Amúgy üdvözlöm és mond meg, hogy majd holnap írkálhattok, de most tanulnod kell!
Ezután már csak késő este zizegett a mobilja, mikor aludni mentünk.
Másnap felkeltünk rendes időben, készítettem reggelit és teát kettőnknek. Dani már öltönyben és sulis nyakkendőben jött reggelizni, majd én mentem elkészülődni. Ez a hét most erről szól. Csinosan, elegánsan felöltözni, tudni mindent, ami kell. Ha ez sikerül, akkor pakolunk és valószínűleg jövő héten már el is költözünk.
-Am Niall írt neked. - mondta egy korty tea után Dani.
-Oh, hát nem is ültem gépnél tegnap szóval nem tudok semmiről. Majd ma úgyis vége ennek az egésznek és pihenhetünk, akkor majd megnézem.
-És üzeni, hogy szeret. - ezen elmosolyodtam. Utoljára az esküvőkor láttuk egymást, azóta szinte mindennap beszéltünk, kivéve mostanában a sok tanulás miatt.
-Én is szeretem őt, mindennél jobban!
Az érettségin nagyon izgultunk, úgy mint tegnap meg tegnap előtt, de ez is tökéletesen sikerült. Hazamentünk, visszaírtam az én Drága Szerelmemnek, mondtam neki, hogy összepakolunk Danival és aztán megyünk Amerikába. Kérdezte, hogy először ne pakoljunk át az ő házába, de mondtam, hogy a dobozokat olyan szolgálattal adjuk fel, amik augusztus végén küldik el a dobozokat Angliába és igy nem kell aggódnunk miattuk.
Danival aznap este elmentünk bulizni az osztálytársaink partyjára. Úgy gondoltuk, megérdemeltük.
Másnap fejfájósan ébredtünk, ő másnapos volt, nekem csak simán fájt a fejem. Készítettem teát és omlettet. Reggelinél átbeszéltük a mai dolgainkat, így megegyeztünk, hogy elkezdünk pakolni és a lakást pedig majd kiadjuk bérbe.
Egy egész hét eltelt a pakolással, ugyanis kell vinnünk ruhákat magunkkal Amerikába a Carlanál való nyaralásra és a többi pedig szintén dobozba kerül. Aztán hívtuk a költöztetőket, akik kivitték a postára a dolgainkat, ott kitöltöttünk egy lapot, hogy mennyi doboz, mikor kell küldeni és hova és hogy van benne törékeny tárgy is.
Ezután hazamentünk az utazó táskáinkért, hívtunk taxit és kivitt minket a reptérre, ahonnan egyenesen Kaliforniába utaztunk.Ahogy a taxi a városba vitt minket, búcsúztunk a várostól. Eszembe jutott az a sok dolog ami itt történt velem. Hogy kiskoromban Danival mindig játszottunk, ahogy a szüleim el szokták mesélni, hogy megismerkedtünk fél éves korunkban és hogy mennyire szerettük egymást már akkor is, mint két testvér. Mindennap együtt ültünk az iskolapadban, együtt mentünk haza. Eszembe jutottak a szüleim, akik nagyon szerettek és hogy korán elvesztettem őket. A nagyszüleim neveltek, de őket is elvesztettem 16 évesen és akkor költöztünk össze Danival a kis kuckó lakásunkba. Együtt váltottuk valóra az álmainkat. Most pedig búcsúzunk az otthonunktól, hogy a másik otthonunkba mehessünk élni!


*Niall szemszög*

Már egy hete itt vagyunk Amerikában és nagyon készülünk, hogy meglepjük Annát. Egyszerűen hihetetlen, hogy ezután velem fog élni. Megpróbálok mindent jól csinálni, nagyon szeretem őt és most, hogy újra találkozunk, azt akarom, hogy minden tökéletes legyen. Egész estét majd kettesben fogom tölteni vele, remélem. Elvileg már Londonban vannak és most fognak átszállni az idejövő gépre, ott dél van itt pedig hajnali kettő, de egyszerüen nem tudok aludni az izgalomtól! Ide körülbelül 11-re érkeznek meg.
Másnap, korán felébredtem és izgultam, alig ment le valami a torkomon a reggelinél, de Carla addig nem engedett elmenni minket, amíg nem ettünk egy keveset.
- Nem mész addig sehova, amíg nem eszel. Ha Anna megjön, ott fogsz állni vele szemben és el fogsz ájulni én nagyon mérges leszek! Tessék enni!
Szóval ez miatt enni kellet, de nem is baj, mert legalább nem korog a hasam. Azután felmentem Anna szobájába és megnéztem, hogy senki nem nyúlt-e a dolgokhoz, amiket én ott hagytam. Képek voltak elhelyezve, meg kis üzenetek, meg esetleg pár a netes írásainkból is. Emlékek.

Ezután a saját szobámba mentem, ahol most épp egyedül lakom, de aztán úgyis Annával fogok aludni főleg. Két óra elment azzal, hogy még átgondoltam mit fogok neki mondani, de néha kiestem a szövegből, mert mindig csengettek, ugyanis egy partit is szervezünk neki, mivel nem volt szülinapi bulija. Mikor már láttam, hogy 11 óra van, akkor felöltöztem elegánsan, sötét kékes öltöny és fehér ing. Lesiettem a teraszra, már mindenki az udvaron volt és akkor hallottuk, hogy dudálnak a ház előtt.


2014. június 25., szerda

57.RÉSZ:Újra együtt

S02 E04

Tegnap este együtt mentünk haza hozzájuk. Együtt aludtunk, mint régen és együtt ébredtünk mint régen. Hiányzott már  ez az egész. A közelsége, az, ahogy hozzám ér, a mellkasa, melyre ledönthetem fejem, karja, amik védelmezően ölelnek éjjel. Reggel mosolyogva ébresztett fel, sok apró puszival, melyeket a vállamra és a nyakamra adott, majd régi szokásához hívően kicsit megcsikizett. Miután kikászálodtunk az ágyból, felvettem a papucsom és lementünk reggelizni. Denise és Greg már készülödtek a nászútra, Bobby svédasztalos reggelit készitett, ahova minket is hívott, hogy együnk, szóval leültünk az asztalhoz, egymás mellé, összebujva, ez pedig mindenkinek feltünt, főleg az, hogy az ujjaink szorosan összekulcsolva pihentek az asztalon. Kettenk vajaztunk egy kenyeret, én fogtam a kést, ő a kenyeret. Tettünk rá szalámit, sajtot és paradicsomot. Öntöttem mindkettőnknek naracslevet, majd hozzáláttunk a reggelihez. Csendesek voltunk, csak mosolyogtunk egymásra csillogó szemekkel. Még van egy napom itt Írországban, ki kell élvezni.
Reggeli után felöltöztünk, farmernadrág, mackópulcsi, converse cipő. Kevés sminket raktam fel, majd elindultunk. Niall barátaihoz megyünk át filmezni. Beültünk az autóba és elmentünk egyikükhöz.  Amint kiszálltunk, Niall szorosan megfogta a kezem és úgy mentünk be a barátja házába. Már többen is voltak ott. Mikor meglátták a kezünket, akkor csak meredten néztek minket. Ijesztő volt, mint akik most láttak elöször magyar lányt...Pedig nyáron, augusztus elején már találkoztam velük.
-Ti fogjátok egymás kezét? - kérdezte egyikük.
-Persze!Miért ne fognám a barátnőm kezét?! - válaszolt rá Niall nevetve, majd rámnézett és megpuszilt.
-Szóval ti...?
-Igen. -bólintottunk, erre a többiek felugrottak és mind megöleltek minket, miközben elhangzottak olyanok  mint például "Végre!" vagy például "Anna, Niall nagyon fura volt nélküled", "Szerencse, hogy rájöttetek kis idióták, hogy egymást szeretitek!".

A délelőttöt filmnézéssel töltöttük, egymás kezét fogtuk a kanapén ülve, néha kicsit megbuzeráltuk egymást, olyankor a többiek nevettek rajtunk.
Délben hazamentünk enni és hogy elbúcsúzzunk a fiatal házaspártól, akik indultak is a dublin-i reptérre. Ebéd után felmentem pakolni a dolgaimat, amiben Niall is segített, hogy utána pihenhessünk kettesben, persze ez a pihenés úgy nyílvánult meg nálunk, hogy kidőltünk az ágyba és fekve nézegettük a twitterünket, ugyanis a tegnapi ceremóniáról és a lagziról már vannak is képek. Nézegettük a kommenteket meg mindent és láttuk, hogy sokan örülnek nekünk, még akkor is ha számukra még csak feltételezés, hogy ketten újra együtt vagyunk.
-Mit szólnál ha posztolnánk Instagramra? - kérdezte.
-Inkább ne. Tartsuk még titokban.
-Biztos? - kérdezte, s közben mélyen a szemembe nézett.
-Igen. Szerintem meg kéne probálnunk, hogy a távolság nem fogja-e tönkretenni a kapcsolatunkat.... Ne értsd félre, tudom, hogy nem lesz a kapcsolatunk kárára a távolság, csak akkor akarom elmondani a világnak, mikor olyan erős, hogy semmi nem szakíthatja szét!
Ezen a kis mondandómon elmosolyodott és arcomat keze közé vette.
-Igazad van szerelmem. - megcsókolta homlokomat. - Ne siessük el az egészet.
Ezután még folytattuk a képek nézegetését, mikor egyszercsak eszébe jutott valami.
-Hú! -mondta ijedten - Jó, hogy eszembe jutott!
-Baj van? - kérdeztem aggódva.
-Csak elfelejtettem valamit, de mostmár megvan. - benyúlt a fiókjába egy dobozért majd visszafordult felém. - Boldog szülinapot!
-Oooh! -nevettem - Ajándék?
-Aha. - vigyorgott - Bontsd ki!
Kinyitottam a pici dobozt, melyben egy pár kicsi ezüst csillag alakú fülbevaló volt.
- Te vagy az én csillagom Anna! -mosolygott. - Remélem tetszik.
-Igen, nagyon szép! - rögtön be is tettem a fülembe, ő pedig eltűrte a hajam a fülem mögé. - Köszönöm szépen Niall.  - arcára puszit nyomtam, közel az ajkához, de ő meg rögtön meg is csókolt, amit nagyon élveztem. Úgy csókolt, mint annak idején az ágyamon, hevesen, szenvedélyesen, mintha más nem is létezne rajtunk kívül. Nyelve megtalálta az ajkamat, amit először finoman megnyalt, majd átcsusszant az én nyelvemhez. Rég éreztem ilyet.

Csókunkat csak az ajtón hallatszóddó kopogás szakította meg. Mikor láttuk, hogy Bobby az megnyugodtunk. Közölte velünk, hogy már ideje indulni a reptérre. Gyors lehurcolkodtunk, majd bepakoltunk az autóba. Úgy volt, hogy Boby visz engem a reptérre, de Niall teljes mértékkel meg volt győződve, hogy erre ő a megfelelő ember, így viccek sorozata után, már Niall-lal a volán mögött elindultunk a reptérre Dublinba.

2014. május 3., szombat

56.RÉSZ: Kibékülés

S02E03

   Már csinosan el voltam készülve a mai esküvőre a szalonban, Denise-nek segítettem még a ruhájával és egyebekkel, majd  egyszer hirtelen csak felém fordult.
-Van számodra valamim.
-Tényleg? Micsoda? - kérdeztem meglepetten, mire ő a kezembenyujtott egy kis csomagot.
-Bontsd ki!
Kifüztem a zöld kis masnit, majd szétcsomagoltam a papirt. Egy zöld pulcsi volt benne és egy karkötő, amin kis karácsonyfák, szánkok és gömbök lógtak. Mikor megnéztem jobban a pulcsit akkor láttam, hogy az elejére az van írva, hogy Horan family.
- Köszönöm szépen. Bár tudom, sose leszek tényleg családtag, ez nagyon jól esik! Főleg az is, hogy gondoltál rám.

Megöleltük egymást, majd hallottuk, ahogy kint dudálnak, hogy menjünk.  Segítettünk a koszoruslánnyal beülni Denise-nek majd értünk is jött autó és nemsokára a templomnál voltunk. Én mentem elfoglalni a helyem a templomban, mikor megláttam Őt. Ott állt a vőlegény mellett. Elegáns volt és jóképű. Beszélgettek kettesben Greggel, néha mosolygott felém. Miután leültem se tudtam levenni róla a szemem, ahogy ő se rólam. Elkezdődött a ceremónia, az orgonista az esküvői indulót játszotta. A templomban összegyűlt tömeg  felállt és mind várták a szépséges menyasszonyt, aki lassú, kecses léptekkel elért az oltárhoz és megfogta a vőlegény kezét. Az eskü után, ahogy kifele ment a tömeg, s én csak úgy elveszve benne, valaki megfogta a vállam.
-Szia Anna! - megfordultam és Niall nézett rám vissza a cuki rózsaszín mintás nyakkendőjével, elmosloyodtam.
-Szia Niall. Miújság?
-Minden a szuper. A mai nap gyönyörű. Ma van a bátyám esküvője. - Oh... elfeledkezett a a születésnapomról. - Reggel nagyon hamar elmentetek, meg akartam kérdezni, hogy nem tartanál-e velem az étterembe most a ceremónia után?...Márcsak azért mert kint egy rakat rajongó van, velem itt van Paul és így téged is megvédne.
-De, szivesen veled megyek.A rajongóktól nem félek, tudod.
-Tudom. - felémtartotta kezét, én pedig belékaroltam.

   Lassan kisétáltunk a templomból, Paul pedig kint várt minket és utat tört nekünk a tömegben az autóig. Én ültem hátra, Niall vezetett, Paul ült mellette. Elindultunk az étterembe, ahol az esküvő további része lesz... Greg szavaival élve: a Buli.

   Az esküvő szuper volt. Mindenki nagyon jól érezte magát. Én egész végig nem tudtam levenni a szemem Niallról. Nagyon sokat néztem őt, aztán egyszer mikor csak észrevette, hogy bámulom őt, oda jött hozzám.
-Szabad egy táncra? - kérdezte pontosan azzal az arckifejezéssel, mint annak idején, Carla és Usher esküvőjén. Megfogtam kezét és a táncparkettre mentünk. Kezét összefonta derekam körül, én pedig a nyaka körül.Táncoltunk lassan, kettesben a többi pár között. Éreztem, hogy közel hajol fülemhez, s csak annyit mondott: "Boldog születésnapot Anna".
-Oh - mosolyogtam. - Azt hittem, már el is felejtetted.
-Majd éppen én, ugye? - mosolygott. Vége lett a dalnak és hallottuk, hogy valaki amatőr módon megkocogtatja a mikrofont. Mindenki a teremben odafigyelt.
-Jóestét. - kezdett bele Greg a kis szövegébe - Nagyon örülök, hogy mindenki jól érzi magát az esküvőn és csupa mosolygós arcot látok. A mi egybekelésünkön kívül van még egz ünnepünk ma, ugyanis az idén, ezen a napon ünnepli 18. születésnapját  a családunk egy barátja, Anna Hudson. Boldog születésnapot Anna!

Ekkor leoltották a lámpákat és betoltak egy nagy tortát, miközben tapsoltak. Megfogtam  Niall kezét, nagyon boldog voltam. Mindenki azt mondja, hogy a tizennyolcadik születésnap a legkülönlegesebb.
-Ebben a te kezed is benne van, ugye? - kérdeztem, mire csak bólintott. 
-Tudod ez egy ilyen Horan család-dolog.

*később*

   Hajnali három. Mindenki hazament. Csak Niall szülei, a fiatal házasok, Niall és én. Mi csak kettesben ültünk a színpad szélén. Niall kezében gitár volt és játszott egy dalt, ami aztán ismerőssé vált. A saját dalukat játsztott a Change My Mind címűt. Az a kedvenc dalom az albumról. Együtt énekeltük el. Kettönk hangja finoman egybesimult.
-Ez jó volt.Jó csapat vagyunk! Máskor is kéne együtt énekelnünk. - Mondta mosolyogva, pár hangot pengetve a gitáron.
-Vagy sokkal több dolgot csinálnunk együtt. - Niall furán rámnézett. - Mármint, tudod, ha már jó csapatot alkotunk ketten.
-Meg szép párt is.
-Igen. - elmosolyodtam.
-Anna én tudom, hogy hülyeségek sorait követtem el, de nem kezdhetnénk újra? - nézett rám reménykedve, csillogó szemmekel. Nem haboztam, két kezembe vettem arcát és megcsokoltam. Éreztem, hogy kezét derekamra teszi.

Nagyon finoman csókol még mindig és tudom, hogy újrakezdem vele az egészet, mert  szeretem Őt. Mikor vele vagyok minden sokkal jobb, az lehetek mellette aki igazából vagyok és nem kell megjátszanom magam. Levegőhiányban elszakadtunk, láttam, hogy mosolyog.
-Reméltem, hogy ma este kibékülünk és újra azt mondhatom, hogy te vagy a szerelmem.
-Én is reméltem, főleg, hogy nagyon hiányoztál egészen ősz óta. Amikor pedig karácsonykor Londonba mentem, akkor akartam elmondani, hogy kész voltam újrakezdeni.
-Sajnálom. Mostmár tudom, hogy akkor hülyeséget csináltam.
-A lényeg, hogy mostmár rendben vagyunk. Szeretlek Niall.
-Én szerelmes vagyok beléd Anna!
-Akkor ezt megbeszéltük Manó.
Megcsókolt és éreztem, innentől fogva minden rendben lesz velünk.


2014. április 18., péntek

55.RÉSZ: Horan family

S02E02

Március van. Három hónap telt el azóta, hogy Niall megcsókolt ott éjfélkor. Azóta nem is beszéltem a srácokkal, csak Joshsal.Pár hete pedig levelet kaptam, ami nagyon meglepett: Greg Horan volt a feladó. Mikor kinyitottam a borítékot megláttam, hogy Denise-szel való esküvőjükre vagyok meghívva. Eleinte hezitáltam, mert tudtam nagyon jól, hogy Ő is ott lesz. De Dani se lesz itthon akkor és Deniset és Greget is kedvelem, így hát úgy döntöttem elmegyek Mullingarba. Az esküvő előtti napokban már összapakoltam, 26-án pedig délelőtt ment a gépem először Londanba, utána Londonból Dublinba. Oda Greg jött el értem. Egy órás út után Mullingarban voltunk. Annyira elfáradtam mire megérkeztünk, hogy a késői ebéd után, miután Denise felkísért a vendégszobába, lefeküdtem és elaludtam.
Nagy nevetésekre keltem fel később. Kint már sötét volt, elég sokat aludhattam. Mindenféle hangot hallottam. Felkeltem, megigazítottam a hajam az ujjaimmal, majd megindultam, le a lépcsőn.Lefele már hallottam Niall hangját. Egyre nagyobb léptekkel mentem le, épp csak nem estem le a lépcsőn, majd ösztönből Niall nyakába ugorttam.
-Niall! - mosolyogtam.Éreztem, ahogy visszaölel ő is és hümmög a nyakamba. Boldog voltam, ezer éve nem öleltem őt meg. Most pedig rajta csimpaszkodok kismajom módjára. Letett engem a földre és mosolygott.
-Anna. Már úgy hiányoztál.
-Na majd később beszéltek, most együnk, mert elhűlik a vacsora! - mondta Denise és betessékelt mindenkit az ebédlőbe.
A vacsora kellemes hangulatban telt és az étel is finom volt. Vacsora után mindent elpakoltunk. Boby elment aludni, Greg és Denise szintén. Felmentem a szobámba és átöltöztem pizsamába, majd vissza le a nappaliba. Hallottam, hogy a legfiatalabb Horan épp a konyhában csörög, így odamentem.
-Niall?
-Igen?  - megfordult, két pohárbor volt a kezében. - Van kedved beszégetni?
-Ooh, igen.  - bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.  -  Miújság, mesélj!
-Szakítottunk Kate-tel. -Ááh, igeeeen!  - Már nem volt jó a kapcsolatunk, folyton követelőzött és agresszív volt...még az ágyban is.
Mikor ezt kimondta, elfordítottam fejem. Hamar eltűnt a mosolyom.
-B-bocsánat Anna.Ezt nem kellett volna.
-Semmi baj. Napokig elnéztem, ahogy szereted, öleled, csókolod, még egy este azt is hogy ti... azt csináljátok. Szóval semmi baj. - Hamisan mosolyogva felnéztem rá.
-Neked, neked volt valakid?
-Már hogy lett volna. Mindvégig, mindvégig téged szerettelek. -  fakadtam ki.
-És most? - kérdezte halkan, szinte suttogva. Mély levegőt vettem.
-Elég fájdalmat okoztál már ahhoz, hogy ne szeresselek, de valami mindig megakadályoz abban, hogy elfelejtselek. Valami. Nem tudom, hogy az agyam vagy a szívem.
-Kettőnk emléke. Valószínűleg az a sok jó dolog, amit együtt csináltunk. -  megfogta kezem és dörzsölte. Zavart voltam, ha bármit is akartam volna mondani, csak értelmetlen szavakat mondtam volna. Inkább megittam a bort, elköszöntem és aludni mentem. 

2014. március 20., csütörtök

54.RÉSZ: A folytatás (Szilveszter)


S02E01


Zöld fűben feküdtem, puha és illatos volt minden. Megfogtam ruhámat. Nem a pulcsim volt rajtam, hanem egy ruha. Kinyitottam szemem Egyszerű fehér, térdigérő ruha volt rajtam.. Egy fiatal szomorú fűz árnyéka alatt feküdtem. Felültem. Egy tisztáson voltam, nem messze patak csörgedezését hallottam. Tövis nélküli rózsák nyiltak körülöttem. Távolban egy bükkös volt. Felálltam és elindultam csobogó hang irányába, nemsokára megleltem a patakot. A parton leguggoltam, hogy megmossam arcom, de ahogy a víz fölé hajoltam láttam, nem a saját arcomat láttam a vízben hanám anyáét. Ahogy a vízbe tettem kezem, olyan volt mintha megfogta volna, mint kiskoromban. Szemembe nézett és azt mondta: „Ott van Ő. Tudom, hogy szereted. Mindig veled lesz és vigyázni fog rád“. Eleredtek könnyeim, anya arca eltünt a vízből. Felnéztem és Ő állt felettem. Gyönyörű volt. Felém nyújtott kezét elfogadtam. Felhúzott magához majd megcsókolt. Megszakította a csókot majd a fülemhez hajolva azt suttogta „ Ne tedd meg. A tied leszek újra és újra. Csak azt kérem, bocsáss meg mindig.“ majd lágyan elengedett. Minden elsötétült, de nem féltem. Éreztem, hogy újra valami puhára esek, de Ő még fogta a kezem.

 -Ni-Niall...
-Nem éppen. – hallottam  az ismerős hangot fekvőhelyem mellől. Lassan kinyitottam szemem.
-Josh. – erőltetett mosolyt húztam arcomra. Fura, hogy ő ült itt.
-Anna jól vagy? – simogatta meg arcom. Be voltam takargatva a meleg szobában. Kint hullott a hó. A fejemet mintha kalapáccsal ütögetnék folyton.
-Igen, csak a fejem fáj. Mi történt?
- Le akartál ugrani, de még időben jöttem. Meg akartalak állítani, veszekedtünk, aztán egyszer csak elájultál. Szerencsére a kezembe estél és nem a hideg betonra.
-Köszönöm Josh... Tud valaki még erről?
-Nem. Csak én.
- Akkor ez maradjon is így. Köszönöm, hogy megmentettél.
-Megbeszélve. Akkor én most megyek is. Szia. –megpuszilta arcom, majd felállt és kiment.
Felvettem a papucsom és én is lementem. Már mindenki jóízüen ette a kis reggelijét, majd leültem az egyetlen szabad helyre én is és hozzáfogtam a reggelihez.
-Anna mondtam, hogy viszek neked reggelit.
- Mindegy, lejöttem, de azért köszi.
Reggeli után még rendbeszedtem magam, majd olvasással és dalszövegírással töltöttem a napot. Estefele melegen felöltöztem és kimentem sétálni. Elértem egészen a belvárosig, ahol beültem egy gyorsétterembe egy kávéra. Leültem a sarokban lévő asztalhoz, nemsoká jött a pincér.
-Helo, mit hozhatok?
Felnéztem rá, fiatal srác volt, szerintem velem egyidős.
-Szia. Egy kávét kérnék.
-Oké, máris hozom. – ezzel elment.
Egy kis kávézó volt, páran voltak csak itt. Karácsonyi zene szólt a rádióban, kint sötét volt. Elmerengtem gondolataimban Niallról és Kate-ről... Gondolkoztam, de csak azon járt az agyam, hogy én mennyire elrontottam. Gondalataimból a pincér keltett ki.
-Tessék a kávéd. – letette elém, picit elmosolyodtam.
-Köszönöm... Nem ülnél le hozzám kicsit? – kérdeztem.
-Hát... – körbenézett -  nincsenek sokan, szóval leülhetek.
Le is ült velem szemben.
-Ilyen későn kávé?  - kérdezte.
-Mégis hány óra van? – néztem rá. Nem is veszem észre, hogy múlik az idő, Niall nélkül minden értelmét vesztette. Üresnek éreztem magam, csalódott voltam. Minden szépet ígért nekem, de mégse tartotta meg a szavát.
-Kereken kilenc óra van.
-Oh...akkor már biztos keresnek engem. Hogy hívnak?
- Nick vagyok.  – kezetnyujtott, amit elfogadtam.
-Anna.
-Igen, ismerlek...a hugom és az öcsém imádnak téged. – elmosolyodtam.
Elbeszélgetttem Nick-kel mindenféle témáról, amíg a kávét ittam. Cseréltünk telefonszámot, hogy tudjunk beszélgetni, fizettem, elköszöntem, majd hívtam egy taxit és hazamentem.
Ahogy bementem, láttam, hogyn senki nem keresett, senki észre se vette a hiányomat. Még Dani se. Bepillantottam a nappaliba, ahol Niallt láttam meg Kate-tel összebújva a kanapén... Szívemben újra előjött a fájdalom. Engem kéne ölelnie, simogatnia, engem kéne hercegnőmnek szólítania, de mégis mást szeret már. Más alszik el meleg mellkasán éjjelente, nem én. Eszembejutottak Josh szavai... Lefeküdt vele. Én vagyok a hibás... Ha lefekszem vele, akkor talán nem hagy el.
Felballagtam a szobámba, ahol Dani ült az ágyon pizsamában.
-Szia. Hol voltál egész este? – kérdezte aggodalmasan, szinte már ideges volt.
-Sétáltam Londonban.
-De Anna nem is szóltál. Halálra aggódtam magam.
-Miért nem hívtál?
-Mert ki van kapcsolva a telód.
-Ja, igen lemerült út közben.
Leültem, levettem a ruháimat, majd fehérnemüben, pizsamával a kezemben a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam nyugalmasan, mint aki sehova nem siet. Megtörölköztem, fogatmostam, felvettem a pizsamám. Még utoljára megpillantottam a beesett arcomat, majd visszamentem a szobába és lefeküdtem aludni.
Másnap korán keltem, felöltöztem és lementem reggelit készíteni. Sütöttem tojást, amit a tévé előtt ülve meg is ettem. Hallottam, valaki jön le a lépcsőröl. Ismerős volt a járás. Benézett a nappaliba. Rá vetettem tekintetem és Niall volt az.
-Oh...Szia.  – köszönt.
-Szia.
-Azt hittem Kate az... Felkeltem az illatokra.
-Hát a barátnőd nem épp úgy néz ki, mint aki tudna főzni...azokkal a 10 centis körmökkel. – jegyeztem meg cinikusan.
-Attól, hogy műkörme van, még tud főzni, jó?
-Igen, igen... – mondtam unottan. Csak azt mond meg mért őt szereted! Mond meg miért hagytál el! Vagy csak miért nem szóltál, hogy találtál valakit! Ha tudtam volna, akkor most nem szenvednék. Mindennap írtam neked. Naív voltam, hogy azt hittem szeretsz? Azt ígérted, szeretni fogsz! ... Legszívesebben ezt mind a szemébe mondtam volna, de merek én megszólalni...Csak csöndben ültem a kanapén. Észrevettem, hogy elment.

Így teltek a napok, kínosan, szenvedve, az miatt, hogy Niall nem engem tart a karjaiban...így még nem is olyan szörnyű, de mikor ezt még végig is kell nézni...
Nemsokára itt is volt a Szilveszter napja. Louis nagy bulit tervezett. Harryt még mindig nem láttam sehol, de kiderült, hogy Londonban van. Elhatároztam, hogy ma jól fogom érezni magam. Minden nap probáltak felvidítani, legtöbbször Louis, Josh és Dani. Konfliktus is volt elég, mind miattam és Kate miatt... Az a lány borzalmas. Louis jól kioktatta őt arról, hogy Niall nem szereti őt és hogy ne költse Niall pénzét úgy, mintha a sajátja lenne. Errefel persze Kate sírni kezdett és futott a „Niallkéjéhez“ és bujt hozzá és a többi...bah, hányhatnékom lett tőlük.

Szilveszterkor csináltam magamnak egy kis jókedvet. Áthívtam Nick-et Louis bulijába, szépen felöltözem- Felvettem egy szűk farmernacit és Danieltől kaptam egy 2013-as pulcsit, amit most vettem fel. Összefogtam a hajam, enyhe sminket tettem fel, pár kiegészítőt, meg a lábamra a tornacsukámat húztam.
Leballagtam a földszintre, ahol a 10-11 nappal ez előtti hangulat volt. Mindenki bulizott, táncolt, ivott, dumált. Megkerestem Danielt és Nick-et akik nyugisan, itallal a kezükben beszélgettek. Oda mentem hozzájuk és Dani rögtön a kezembe nyomott egy teli poharat.
-Ugye semmi erős? – kérdeztem félve.
-Semmi erős, csak kóla.
-Köszi.  – megpusziltam.
Dumálgattunk hármasban, táncoltunk, gyorsan telt az idő, hisz jó társaságban voltam...Kivéve Niallt és Kate-t , akik nyalakodtak folyton... Eszembe jutott mikor Niall szülinapját tartottuk Los Angelesben. Ahogy elkapott és csókolt engem. Ahogy keze simogatott és meleg lehelletét éreztem nyakamon.Inkább elfordultam másik irányba, hogy ne is lássam őket.

Itt volt az éjfél. Megbeszéltük Danival és Nick-kel, hogy hármasban koccintunk, de egyikük se volt itt. A tömeg már hangosan számolt visszafelé én pedig kétségbeesetten kerestem a barátaimat, de a sötétben szinte semmit sem láttam. „Három!“. Forgolodtam, de nem láttam őket. „Kettő!“. Mintha látnám őket, elindultam feléjük, de valaki elkapta a kezem. „Egy!“.  Magához ránott és megcsokolt. Már csak a sípok és „dudák“ hangját hallottam. Kinyitottam a szemem és ő volt ott. Nem akartam, hogy megcsokoljon és mért nem a barátnőjét nyalogatja inkább. El akartam lökni őt magamtól, de nem tudtam, szorította magához derekam. De talán nem is akartam már ellenállni, ha már a szíve másé, akkor csak ennyire hagy legyen az enyém, egy csókra, éjfélkor. Lehet részeg, lehet nem fog rá emlékezni, de nekem ez megmarad örökre. Finom, édes és szenvedélyes csókjának emléke. Egyszerre csak elengedett és szó nélkül eltűnt, esélyt se adva, hogy magamhoz térjek...

2014. január 26., vasárnap

53.RÉSZ: Személyes „tragédia“

Eljutottunk újra a karácsony tájához. Az osztályban utoljára megajándékoztuk egymást. Otthon pedig készülődtünk Londonba. Igazából Louis miatt megyünk, mert szülinapi bulija lesz és Eleanor mesélte, hogy minket akar szülinapjára é hogy ott „sír“ neki. Lou nem i stud róla, hogy megyünk. Végre láthatom Niallt. Még suli utolsó napján mentünk a reptérre. A gépünk fél négykor ndult, az út szinte már szokásosnak tűnt, se hányinger, se rosszullét, csak zenehallgatás. Öt órára megérkeztünk Londonba. Eleanor jött ki értünk a reptérre. Huszadika van, ma tartják Lou szülinapját. Üdvözöltük egymást és azonnal mentünk az autóhoz a parkolóba. Bepakoltunk , beültünk és indultunk hozzájuk és a mit sem sejtő Louis bulijába. Nagyon izgultam, nem Louis miatt, hanem mert Niallt akartam már látni, ölelni, csókolni és újra azt mondani neki hogy szeretem. Behajtottunk a kapun, leparkoltunk a garázsnál. Már hallottuk a hangos zenét. Féltem.

Bementünk, felfigyeltek ránk. Felakasztottuk as kabátunkat és mentünk megkeresni Louist, akit végül a kanapén ülve találtunk meg. Ahogy odaértünk felpattant mindenki és üdvözöltek minket.
-WÁÁÁÁ!! Sziasztok! – ölelt meg minket Lou. Átadtuk az ajándékunkat. Egy csúcsszuper gördeszkát vettünk neki. Láthatóan örult.  –Dejóó! Úgyis akartam venni, hogy turnén tudjak hülyéskedni.
-Elmegyek körbenézek. – szóltam, ugyanis Niallt sehol nem láttam. Danielt ott hagytam Louisékkal. Ahogy sétálgattam a házban találkoztam ismerősökkel, összefutottam Josh-sal és a többi zenésszel, Louis családtagjaival.

Visszaértem a nappali széléhez ahol...ahol megpillantottam őt. Szőke tincsei tökéletesen összhangban voltak. Ing volt rajta farmerrel. Keze erősen szorította a lány derekát. Testük összeért, ajkaik falták egymást.

Szívem szinte görcsbe állt... nem erre számítottam. Mélyet sóhajtottam és visszafordultam. Visszafordultam és Daniel mellé futottam.
-Na csak nem szellemet láttál? – Jogosan kérdezte, hisz bújtam hozzá. Szép fekete hajú lány volt, lili miniruhában.
-Nem, semmi nem történt. – mosolyogtam, pedig belül minden fájt. Bár érthető... belefáradt a várakozásra, gondolom ezért nem kaptam smst és e-mailt. Gondolkozva bámultam magam elé mikor Daniel a kezembe nyomott egy pohár üdítöt. Ekkor körbenéztem és Niall érekezett meg kézenfogva a barátnőjével. Daniel rémültem nézett rájuk majd rám és a lehajtott fejemre.
-Sajnálom. – suttogta, mire bólintottam egyet. – Gyere, menjünk fel! – nekem már potyogtak könnyeim. Ő csak átölelte vállam, felálltunk majd lehajtott fejjel az emelet felé vettük az irányt. Közben még hallottam ahogy Niall mosolygós hangját ahogy köszön, de ez csak jobban szíven szúrt.
Dan bekísért a szobánkba, ahol szótlanul az ágyra feküdtem és csak sírtam.
-Itt maradjak veled? – kérdezte hátamat simogatva. Válaszul csak bólintottam. Hangosan sírtam, ő csak győzte adni a zsepit, ami az éjjeliszekrényen volt. Gondolom lent senki nem hallja a zene miatt. Lassan abba hagytam a sírást, vízhatlan sminkem  nem kenődött el szemem környékén. Még utoljára kifújtam orrom.
-Oké, jobban vagyok. Menjünk le, nem akarom, hogy gyanakodjanak. – Daninak már nem is magyaráztam semmit. Mindent tud, mindent ért. Elég ha rámnéz.
-Tudod ilyenkor nem vagy jó színész. – nevetett.
-Tudom, de most mit tegyek?
-Próbálj meg mosolygoni. Tudom nem erősséged, hogy megjátszd magad, viszont azt i studom, hogy nem akarsz így Louis buliján drámát. Így legalább villants néha mosolyt, illetve mond, hogy fáradt vagy. – Elfogadtam a tanácsát.
-Harryt nem láttad?
-Nem...Zayn mondta, hogy nincs itt. Taylorral van Amerikában. – erre is csak sóhajtottam egy nagyot. Lementünk, mosolyogtam...nagy szó, MO-SO-LYOG-TAM és odamentünk a srácokhoz.
-Sziasztok! – Köszönt Niall és jött ide a barátnőjével. – Anna, Dani, ő itt Kate. – micsoda meglepetés....Usher és Carla közé is egy Kate nevű nő állt annak idején...Kezet nyujtottam neki illedelmesen, mosolyogva, mintha nem épp a szerelmemet lopta volna el. – Kate, beszélhetnék Annával négy szem közt?
Persze. – mondta vékony hangján majd leült, de Dani ott maradt mellettem.
-Azt kértem négy szem közt.
-Igen, csak én nem mozdulok Anna mellől ezek után! – szólt vissza agresszíven az én testőröm. Én nem tudtam mondani semmit, a lelkem fájdalma elnyomott mindent. Ha kinyitottam volna a számat csak hangos, fájdalmas sikítás jött volna ki rajta, hisz belül vérzett a szívem. Végül megszólaltam.
-Dani, menj nyugodtan. – mosolyogtam, így ő el is ment.
-Sajnálom...
-Mit? – közbe vágtam – Hogy megint összetörted a szívem? Felkészültem rád, hogy újra együtt legyünk, errefel...Engem soha nem csókoltál úgy mint őt, soha nem öleltél úgy mint őt! Szeretni akartalak csak. Megígérted, hogy vársz rám akár halálod napjáig de...de hazudtál. Én hülye. Megint összetörtem MIATTAD! Egy ilyen bunkó szemétláda miatt mint te! Ezentúl hagyj békén! A sáros cipő nyomomat nem érdemled meg! Légy boldog Niall! – ezzel elviharoztam a konyha felé.

Kerestem valami erős piát. Megláttam a Jack Daniel’s üveget így rögtön meg is fogtam és jól meghúztam. Erős volt, ütött rendesen, de kit érdekelt. Pár nagyobb korty után bolyongtam a házba, majd megláttam Josh és leültem mellé.
-Josh van csajod?
-Épp nincs.
-Lehetek a csajod?
- Ha nem Niall ex-barátnője lennél, akkor igen.
-Nemár! Most azon az idiótán múlik az egész?
-Nem, ne értsd félre, de ő a barátom.
- Nekem meg a pasim volt és kétszer megcsalt. – Nekidőltem Joshnak , aki az ölébe vett. Olyan helyen voltunk, ahol nem voltak sokan.
-Jaj baba tudom. Elég szemétség volt tőle...
-Szerinted már lefeküdt vele? – szinte suttogtam.
-Igen, már lefeküdt vele. – újra sírni kezdtem.
-A-a-a hercegem megcsalt. – bújtam mellkasába.
-Ssshh. – csitított – Ne sírj! Megtalálod majd az igazi herceged te is, ebben biztos vagyok. Ilyen szép hercegnőnek akadnak udvarlói.
-De én őt szeretem.
-Tudom Anni.
-Hányszor fog még megbántani? Pedig én csak szeretem őt.
-Anna ne sírj! – simogatta hátam.
-Lehet épp az a baj. Hogy nem feküdtem le vele.
-Anna jogosan nem tetted! Kerek egy hónapot jártatok. Tudod azért örülök, hogy nekem öntöd ki a szíved, mert nem felejtetted el a barátságunkat. – mosolygott.
-Josh veled jártam el hülyülni, veled és Zaynnel.
-Baba nem hagyom hogy itt sírj! Gyerünk, mutatsd meg, hogy erős vagy és tudsz nélküle is élni! Erős vagy, szép és sok fiúnak tetszel! – felállított öléből, letörölte könnyeim – Gyere, táncolunk!


*Másnap*
Erős fejfájással ébredtem, pizsamában Dani mellett.
-Pálinkás jó reggelt Anni!
-Hmm, neked is Dani. Mi történt tegnap?
-Hát kicsit berúgtál, de még volt erőd átöltözni pizsibe. Aztán befeküdtél az ágyba és rögtön elaludtál.
-Akkor jó, erre emlékszem.
-Jól vagy? Mármint Niall?
-Nem Dani, szarul vagyok...én szeretem őt nagyon. Joshnak is elmondtam. De nézd meg Niall hogy viselkedik velem. Tudta jól, hogy szeretem őt. Hogy tudott csak így elfelejteni engem? – elnémultam, gondolkoztam. Telefonom került a kezembe. Keresgéltem a zenék között...One Direction Summer Love. – Na mindegy...éhes vagyok.
-Hozok neked kaját! – ezzel Dani lerohant a konyhába és egyedül maradtam.


Elkezdtem öltözködni. Felvettem egy jó meleg nadrágot, rövidujjút és betekertem a nyakam egy sálba. Hajamat felkontyoltam. Nem tettem fel sminket, inkább megvetettem az ágyat. Feltettem a Nialltól kapott karkötömet is, már csak az emlékek miatt. December 21. van. Hideg téli nap Londonban. Még 3 nap és karácsony, bár kicsit sem érdekel. Bámultam ki a hideg Londoni  városra kint, a balkonon. Mezítlen talpam alatt jég hideg volt a talaj. Erősen fogtam a cementből készült korlátot, hogy fel tudjam emelni testem és felmászhassak rá. Bárcsak maradtam volna otthon...Ilyenkor érzem igazán, hogy nincs családom. Hogy anya és apa meghaltak 5 éve. Hogy mama és papa már egy éve nincsenek velem. Szerencsére Carla a szárnyai alá vett, még ha nem is közelből, de vigyáz rám. Lehet hogy egy nap Dani is elhagy.´Sírni se tudok már gondolataim miatt annyira szomorú vagyok. A szerelmem más lányt ölel, más lányt szeret, más lánnyal tölti az éjszakákat és nem velem. Gomolyognak a gondolatok a fejemben. Mindenem fáj, mindenem vérzik, főleg a szívem. Sikerült felmásznom a korlátra. Karomat kitártam, mintha csak vártam volna a megnyugvást és a pillanatot mikor azt mondom „Ennyi“. De nem egy filmben voltam, nem egy jelenetben, hanem az életben. Ilyenkor nem nyitnak ránk véletlenül sem a rendőrök vagy a barátok. Nem kezdenek el mutogatni a járókelők, hogy „nézd mindjárt leugrik“. Ilyenkor magunkra maradunk. Mint ahogy most én is.Talán senkinek nem hiányoznék. Ez az én személyes tragédiám.



2014. január 8., szerda

52.RÉSZ: Szalagavató


*Anna szemszöge*

Elérkeztünk ehhez a naphoz is. Szalagavató. Dani szülei eljöttek, nekem nincs itt senkim. A szívem szakad, mikor eszembejut, hogy tényleg senkim nincs itt, csak Dani, a testvérem. Nagy sóhajtással keltem ki az ágyból. Kint hullott a nagy pelyhekben a hó. Odaültem a gépemhez és felnéztem twitterre, hátha Carla valamivel utal arra, hogy ma este eljönnek. Semmi nem volt, azon kívül, hogy ‘Haylor‘. Körbenéztem és rá kellett jönnöm arra az aggasztó, vagyis inkább idegesítő tényre, hogy Harry Taylor Swift-tel jár... Rögtön felment bennem a pumpa. Nem hiszem el, hogy képes volt azzal a nővel összejönni, aki engem lemondott meg minden. Rögtön írtam is Harrynek privátban, majd lecsaptam a gépet mérgemben. Bedugtam a lábam a papucsomba és kislattyogtam. Dani épp teát főzött és bundás kenyeret készített. Erre a reakcióm csak az volt, hogy elővettem a kecsupot és a krémsajtot, majd két tányért tettem az asztalra. Biztos furcsállotta némaságomat.
-Jó reggelt Anni.
-Hello.
-Óh, rosszul kezdődik. Mi történt? – kérdezte, ahogy a megsült, forró reggelit az asztalra tette és leült velem szemben.
-Harold Taylor Swift-tel jár.
-Jó vicc.
-Nem viccelek Dani, tényleg ez történt. De Liam és Danielle újra együtt vannak, szóval ez meg jó hír.
-Egyetértek. De Harry-től ez számomra csak egy vicc.
-Hát... tudod mit? Nem fog érdekelni. Hjajj, tudod hogy hazudok. Lényegtelen. – beleharaptam a kedvenc reggelimbe.
-Carlaról tudsz valamit? – kérdezte érdeklődve.
-Semmit nem tudok. Te szüleid?
-Ők a nénikéméknél vannak. Este jönnek majd rendesen.
-Oké. Én megyek majd Bettihez délután, mert van egy ismerőse, aki fodrász, ő csinálja majd a hajam.
-Megbeszélve.
Hamar eltelt a délelőtt, ígyis 10-kor keltünk fel. Délre rendeltünk két pizzát, amit hamar be is faltunk. Felöltöztem jó melegen, rendbetettem magam. Hívtam egy taxit. Elmentem Bettiék házához, ahol Bettinek már gyönyörű konty volt fején.
-Szia! Épp téged vártunk.
-Szia! – megöleltem – Akkor itt is vagyok.
Bekísért a házba, bemutatott a fodrásznak, elmagyaráztam mit szeretnék. Hajam kusza volt és a hullámos fürtjem viccesen futottak le szinte derekamig, nem épp szalagavatóhoz méltóan. Így kaptam hajmosást, szárítást és a végére gyönyörű göndör fürtjeim lettek. Ezután újra hazamentem, három óra lehetett. Kisminkeltem magam. Ebben már van egy kis tapasztalatom, a sminkesektől tanultam.
 Ezután felvettem a fekete szoknyát és a matrózblúzomat. Megjöttek Dani szülei is.  A ruhámat becsomagolva levittem, majd beraktuk a kocsi rakodóterébe. Beültünk, majd elmentünk a suliba. Az aulában átöltöztünk és készültünk az előadáshoz. Nekünk és Daninak volt még egy külön számunk. Dani zongorán kísért engem.
Ezután volt a színdarab, amiből mi inkább nem vettük ki a részünket. Míg a Gimiszes előadás volt, addig mi báli ruhába öltöztünk. A kis fizetésemből, ami nem is olyan kicsi a sorozat miatt, vettem magamnak egy gyönyörű éjkék, pántnélküli földig érő ruhát, melynek mellrésze ezüst mintás. Miután vége lett itt a programnak, átmentünk a sportcsarnokba, ahol a szalagavató bál volt. Megkaptuk a nevünkkel ellátott kis tortáinkat, vacsoráztunk, táncoltunk.
Épp kicsit pihentem a táncolás után, mikor láttam üzenetet kaptam a telefonomra. Egyik Liamtől. Miért nem Niall írt? Tőle miért nem kapok sms-t már jó ideje. „Szia Anna! Gratulálok a szalagavatóhoz! Bulizd ki magad! Liam x“. Igen, ilyen üzenetnek Nialltól is örültem volna. Ezután egy puha kezet éreztem vállamon. Felpillantottam és Danit láttam, kicsit csalódott voltam. Már azt hittem Carla mégis itt van.
-Jól vagy? – kérdezte, mire sóhajtottam.
-Nem éppen.
-Gyere sétáljunk!
Felálltam, majd elindultunk kifele a csarnokból. Megint megéreztem egy puha kézt a vállamon.
-Dani, neked hosszú kezed van. – nevettem, majd megfogtam a kézt, de ez más volt. Megfordultam és Carla csillogó szempárjával találtam szemben magam. Mellette Usher állt mosolyogva. Örömömben sikítoztam, mint egy kisgyerek, majd nyakukba ugrottam és megöleltem a fogadott szüleimet, ők is visszaöleltek.
-Azt hitted kihagyom a szalagavatódat? – mosolygot Carla.
-I-igen. – szipogtam kicsit a meghatottságtól.
-Tévedtél. Nézd csak, 10 óra van éppen. Jókor jöttünk. Egész este bulizunk, szólok! – tájékoztatott minket Carla. – Azt szeretném ha mindkettőtöknek emlékezetes lenne a szalagavató, ezért rettentő sok képet fogunk készíteni!
-Szupeeeer! – örültünk Danival.
-Akkor szerintem lássunk is hozzá! – szólt Usher.

Ezután mind bementünk a csarnokba. Egész este táncoltunk, szórakoztunk, képeket készítettünk, amelyek közül a legtöbb az instagramon kötött ki. Hajnali háromkor volt vége mindennek. Dani apukája vissza vitt minket a lakásra, ahol én már csak levettem a ruhát és az ágyba dőltem, rögtön elnyomott az álom.