2013. augusztus 24., szombat

47.RÉSZ:Megváltoztunk/ Valami, amit titkoltunk...

Nah, 8 kommi soha nem lesz meg...de kirakom a részt mert szeretem az olvasóimat :) Jó olvasást! <3

Bori :)

*Zayn szemszöge*

-Nem értem, hogy csókolhatta meg Demit....Hisz te gyönyörű lány vagy és szereted őt. – próbáltam vigasztalni Anna-t.
-Csak szerettem... – mondta, miközben hozzámbújt.
-És most kit szeretsz? – kérdeztem eléggé ittasan.
-Most téged, mert te vagy itt velem.Ti min vesztetek össze? – kérdezte aranyos hangon.
-Perrie féltékeny rád....
-Rám?....És van rá oka?
-Hááát.... – itt elengedtem és a szemémbe néztem. – Nincs, mert te Niall-t szereted, vagyis szeretted én meg Perrie-t szeretem, de ezek után nem tudom mit érzek iránta. És...tudod te nekem mindig tetszettél. – mondtam miközben homlokomat az övének döntöttem, de ahhoz már nem volt merszem, hogy rögtön megcsókoljam. Lassacskán közeledett ajkam az övéhez, ő picit gyorsabban vette a levegőt és én is. Felső ajkam az övéhez ért, de ekkor  teljesen egyidőben megszólaltunk mindketten.
-Ez rossz ötlet! – mondtuk és eltávolodtunk egymástól.
-Perrie a barátnőm. – mondta.
-Niall pedig olyan mint a testvérem - én meg a másik okot.
Elfordultunk egymástól. Mindketten gondolkoztunk. Ajkamba harapva gondolkoztam, bár olyan ittas voltam, hogy csak helytelen dolgok jártak a fejemben. Megfordultam és ekkor láttam, hogy ő is ugyan ezt tette. Néztük egymást.Majd megcsókoltam őt, ő pedig visszacsókolt. Ajkai pont olyanok voltak, mint amilyennek egy éve elképzeltem. Két kezével felkaromat fogta, én a derekára tettem a kezem. Csókja édes volt, erre éheztem már hosszú ideje.Tudom nem szabadott volna, de nem tehettem az érzés ellen semmit.Mindig egyre jobban tetszett és vágytam arra, hogy megcsókolhassam.Anna ajkai lassan elszakadtak az enyémtől. Tetszett neki, tudom. Bár mikor az arcára néztem, ijedtséget láttam. Nem mondott semmit kiment a medencéből és elfutott....Megbánta. Ő Niallt szereti én pedig nem szakítottam Perrie-vel. Kimentem én is a medencéből, bementem a házba, megkerestem a szobámat és ahogy voltam, lefeküdtem aludni.

*Másanap Liam szemszöge*

Hihetetlen volt ezt látni tegnap, ami történt. Anna teljesen megbízott Demi-ben és Niall-ban is, de Demi a legcsúnyább, legmegalázóbb módon bántotta őt meg. Én tudom min ment keresztül Anna, hisz én voltam az első annak idején, aki elolvasta, hogy Anna az ereit vagdalja és depressziós. Nagyon szeretem azt a lányt, mindenki megtalált benne valakit. Louis és én a kishugunkat valamilyen szinten, Harry a perverz személyt, akivel mindenen nevetnek,
Zayn, szinte olyan lett Anna-nak, mint Dan és Niall, aki....aki szerelmes lett belé, de fogalmam sincs mi lesz a tegnapiak után.
Így gondolkozva ébredtem fel ma korán reggel. Kikeltem az ágyból és pizsamában, de átmentem Anna-hoz. A szobában nyitva volt az ablak, hideg volt.Anna egyedül aludt, Niall nem volt mellette, pedig 2 hónapon keresztül legtöbbször mindig együtt aludtak. Niall pulcsija volt rajta, haja kócos volt és szemei meg voltak dagadva, kezében egy zsepit szorongatott és teljesen be volt takarózva. Leültem mellé az ágyra, de ekkor felébredt.
-Ki vagy? – kérdezte rekedt hangon, álmosan.
-Csak én vagyok az, Liam. – mondtam és megsimogattam a fejét.
-Hány óra van?
-Pontosan 7 óra van. Nem bírtam aludni és átjöttem megnézni, hogy jól vagy-e.
-Ha gondolod befeküdhetsz, nehogy megfázz.
Hát befeküdtem mellé, talán jól is esik neki a tegnapi után.
-Hogy vagy?- kérdeztem.
-Szarul, csalódottan, szomorúan, másnaposan és ha ez nem elég...szégyellem is magam.
-Van valami amiről nem tudok?
-Tudsz arról, hogy Perrie és Zayn összevesztek? – kérdezte.
-Igen, tudok. Perrie féltékeny rád és ráadásul más pasik után is megfordult nem egyszer...De miért kérded?
-Ouu. Mert....mert Zayn részegen megcsókolt engem tegnap....én meg őt vissza. – mondta már kicsit pityeregve.
-Ssss, nyugi! Nincs semmi baj. – magamhoz öleltem őt.Tudtam, hogy erre most szüksége van. Az ő szive gyenge ahhoz, hogy ne sírjon ha bánatos, de elég erős ahhoz, hogy harcoljon. Pár percig hagytam hogy kisírja magát, meg lehet érteni őt, hisz teljesen összezavarodott. – Mit szeretnél ezután csinálni?
-Nem tudom...el kéne mondanom Niall-nak ami történt, de nem fogom őt visszafogadni.
-És Zayn?
- Nem kezdek ki vele. Meg fogom beszélni vele ezt az egészet, de nem....nem akarom, hogy a directionerek egy kis lotyónak gondoljanak engem.
-De érzel valamit Zayn iránt?
-Barátságon kívül semmit, meg persze azért nem mondom, hogy nem volt jó a csókja. Csak én Niallt szeretem, de csalódnom kellett benne. Ennyi, szakítok vele.
-Jól van Anna, megértelek, de a szakítást még gondold át.
-Oké.
Ahogy kimondta ezt a kis szót Niall rontott be a szobába.
-Te csókolóztál Zayn-nel? Megáll az eszem...és még te osztottál ki engem tegnap. Hihetetlen.
-Niall, az azután volt, hogy Anna hazajött, ráadásul berúgtak mindketten. Anna pedig teljesen le volt törve miattad. Én megértem őt. Ha lett volna annyi eszed, akkor tegnap te is hazajőttél volna Anna után és így nem történtek volna meg ezek a dolgok...de te inkább ott maradtál a partin és még jól el is dumálgattál Demivel, hogy ő ezt mennyire nem akarta és sajnálja, pedig 2 hónapon keresztül folyton utánad koslatott. Mindenki látta, hogy tetszel neki, még Anna is és féltett is tőle téged rendesen. – mondtam ki minden egyes szót ami a fejemben volt.
-Liam, kérlek kimennél? – kérdezte még mindig rekedt hangon Anna.
-Persze. – adtam egy puszit fejebúbjára, majd kimásztam az ágyból és kimentem a szobából, az ajtót magam mögött pedig bezártam.
Elindultam megkeresni Zayn-t. Megtaláltam őt, épp Louis szobájában volt és Lou vigasztalta őt, Harry is ott volt.
-Sziasztok!
-Hello Liam...- köszöntek.
-Gondolom mindent tudsz... – bőkte ki Zayn.
-Igen, azt hiszem...Annatól jövök. Szerelmes vagy belé?
-Nem...csak tetszik. – mondta szipogva. Kétségtelen, hogy veszekedtek Niall-lal. Szemei ki voltak sírva, ő se akarta megbántani Niall-t, ugy ahogy Anna se. Zayn-nek tetszik Anna és emlékszem is hogy tetszett is neki egy éve is, de azt nem gondoltam, hogy ez eddig kitartott. Lehet hogy átadta Niall-nak Anna-t, hisz mind láttuk, hogy Niall teljesen bele van betegedve, hogy nem láthatta a lányt, akit szeret.
-És Perrie? – kérdeztem Harry.
-Őt szeretem, de megcsalt nem is egyszer és féltékeny.
-Próbáljatok meg kibékülni. Ezt tanácsoltam Anna-nak is.
-Oké, de nem garantálok előre semmit. – mondta.

*Anna szemszöge*

-De érzel valamit Zayn iránt? – kérdezte tőlem Liam.
-Barátságon kívül semmit, meg persze azért nem mondom, hogy nem volt jó a csókja. Csak én Niallt szeretem, de csalódnom kellett benne. Ennyi, szakítok vele.
-Jól van Anna, megértelek, de a szakítást még gondold át.
-Oké. - Ahogy kimondta ezt a kis szót Niall rontott be a szobámba.
-Te csókolóztál Zayn-nel? Megáll az eszem...és még te osztottál ki engem tegnap. Hihetetlen.
-Niall, az azután volt, hogy Anna hazajött, ráadásul berúgtak mindketten. Anna pedig teljesen le volt törve miattad. Én megértem őt. Ha lett volna annyi eszed, akkor tegnap te is hazajőttél volna Anna után és így nem történtek volna meg ezek a dolgok...de te inkább ott maradtál a partin és még jól el is dumálgattál Demivel, hogy ő ezt mennyire nem akarta és sajnálja, pedig 2 hónapon keresztül folyton utánnad koslatott. Mindenki látta, hogy tetszel neki, még Anna is és féltett is tőle téged rendesen. – kelt Liam a védelmemre.
-Liam, kérlek kimennél? – kérdeztem még mindig rekedt hangon.
-Persze. – adott egy puszit fejem búbjára, majd kimászott az ágyból és kimentň a szobámból.
-Szóval még ott maradtál Demi-t vigasztalni, hogy ő aztán ezt tényleg nem akarta? – kérdeztem felháborodva.
 -Úgy néz ki igen. – vakaragtta meg a fejét.
-Nem emlékszel rá?
-Nem.
-Aha. Szóval nem emlékszel rá, csak arra, hogy smároltál vele...ki tudja, lehet hogy még le is feküdtél vele. Még is hogy van képed, így berontani hozzám és leordítani a fejemet? Hisz te semmire nem emlékszel! Niall, a szemem láttára csókoltad őt vissza. Én hazajőttem. Ha tényleg szeretnél vagy szerettél volna, akkor nem azzal a hamis csajjal maradsz hallgatni a nyivákolását, hanem a „szerelmed“ után jössz és addig kérsz bocsánatot amíg meg nem bocsájt. Zayn jött velem haza, aki összeveszett Perrie-vel. Leittuk magunkat és csókolóztunk. Persze nem úgy, ahogy te most elképzeled, hogy fekszünk az ágyon és faljuk egymást, mint ahogy azt veled szoktam. Csak egy kis csók volt, semmi több. Meg is bántam, még akkor is ha jól esett....jól esett, de nem volt fogható a te csókjaidhoz, amik nem részeg, lopott csókok, hanem szerelmesek. De már nem kellenek a csókjaid. Azt hittem, hogy azok csakis az enyémek, de tévedtem. Másnak is adtál belőle és így már nem csak én tudom milyen! – kiabáltam vele. Minden fájdalmat, amit okozott nekem kiordítottam magamból.
-És most? – kérdezte.
-Vége. Szakítunk....legalábbis én veled. – mondtam.
-De én még szeretlek.
-Én már nem. – ekkorát hazudtam. Niall az én életem, de haragszok rá és dühös vagyok, amiért ezt tette velem. – Hidd el meg fogod találni a hercegnődet, csak adj magadnak időt, hogy elfelejts engem....és egy nap...talán még barátok is lehetünk.

Rossz volt látni, ahogy szenved attól, amit mondtam...de én is szenvedtem. Életem legkeserübb szavai voltak ezek. Nem akartam őt elhagyni, szakítani se, de nem láttam jobb kiutat és fájdalomcsökkentést ennél. Időre van szükségem, és azt hiszem neki is, Zayn-nek is és Perrie-nek is.

Felkelt az ágyamról és kiment a szobámból. Lassan felöltöztem. 8 óra volt mikor lebattyogtam reggelizni. Senki nem volt a konyhában se az ebédlőben. Csináltam magamnak reggelit, megettem, majd felmentem a szobámba és rakodni kezdtem, ugyanis ma megyünk vissza Budapestre. Persze aztán szeptemberben 2 hét múlva jövünk vissza, mert VMA és azon ott kell lennünk, mert jelölve vagyunk, meg a fiúk is fellépnek.
Ősszepakoltam minden holmimat, már 11 óra volt. Időközben persze hallottam hangokat a folyosóról, Carla is bejött, akkor egy 10 perces szünetet tartottam és elmondtam neki mindent, megvigasztalt és minden jót kívánt nekem ezek utánra. 
Visszanéztem a két hónap alatt készült képeket, hogy Niall és én milyen boldogok voltunk. Nem kellett nekünk sok a boldogsághoz, csak hogy együtt lehessünk....Talán meg kéne bocsátanom neki. Kibékühetnénk és újra boldogok lehetnénk együtt. Nem! Hova gondolkoztam már megint el? Demivel maradt aznap este és az én fejemre magasról tett. Nem jött utánnam....Kicsordult egy könnycsepp a szememből, gyors le is töröltem....A képek.....igen a képek....hogy mit fogok csinálni velük?...Nem dobom ki őket, szép emlékek, elteszem őket. Otthon, Budapesten van egy halom fényképem egy dobozban. Ezt is megtartom, de ennek külön dobozkát szentelek.
Lementem az ebédlőbe, mindenki ott volt és csendben ebédeltek. Leültem közéjük Louis és Liam közé. Csend volt, csak az evőeszközők halk zaját lehetett hallani. Mind tudtuk, hogy vége a nyárnak és még másnak is. Niall-lal közös kapcsolatunk itt mindenki előtt bontakozott ki és itt is lett vége. 2 hónapos....olyan hosszú mint a nyári szünet....tényleg csak olyan hosszú volt. Carla rámnézett. Láttam szemében még a reményt, hogy talán még mielőtt hazamegyünk, Niall és én kibékülünk.

Érdekes két hónap volt ez. Még mindig nem hiszem el. Daniel-lel sztárok lettünk, én a világ legédesebb fiújával jártam és lett egy bazi nagy családom. De itt az ősz, mostmár haza kell mennem és be kell fejeznem a sulit. Kemény 10 hónap áll előttünk Dan-nel....remélem ki fogjuk bírni.


Ebéd után átöltöztem és levittem a csomagjaimat az ebédlőbe. Dan már épp készen volt. Bepakoltunk az autóba, majd szépen lassan elbucsúztunk mindenkitől. Előszőr Zayn-t öleltem meg, majd Perrie-t, akinek egy szemnyi harag nem volt az arcán, pedig tudott mindenről. Azt súgta a fülembe „Tudok mindenről, nem haragszok, Zayn-nel kibékültünk“. Ezután jőtt Harry, Louis, Liam, Danielle, Eleanor, majd Usher, a gyerekek, aztán a keresztfiam és keresztlányom...kicsi Usher mondott valamit Zayn-nel kapcsolatban, hogy beszélt-e már velem, de nem tudom mire gondolt a kis manó.....Niall volt megint az utolsó, aki ott volt. Mint multéven. Biztató mosollyal mentem felé, nem akartam őt szomorúnak látni. Megöleltem őt.
-Héj, ne légy szomorú....csodás volt ez a két hónap, de nem én vagyok a hercegnőd. Melesleg nyugi. 2 hét múlva találkozunk. – mondtam, miközben szorosan öleltem őt. Szivembe szúrt ez az ölelés, ugyanis még mindig szeretem őt. De már eldöntöttem. Haza megyek és nélküle leszek. Ha nem most, akkor máskor szakítottunk volna, mert 10 hónap sok idő.

Carla kivitt minket a reptérre. Elbúcsúzott tőlünk, megölelgetett minket, madj Dan-nel felszáltunk a reptérre és már úton is voltunk hazfelé. Mikor elfoglaltuk a helyünket és néztem az ablakból, ahogy a repülőgép egyre távolodik a talajtól végem volt. Sírni kezdtem…


4 megjegyzés:

  1. Bori elmondtam neked az ''érzéseimet'' chaten, de ez a rész FENOMENÁLIS!:') Imááádom:)<3 Hozd a kövitt:))

    VálaszTörlés
  2. Áhhh ez fantasztikus lett!! Nagyon-nagyon tetszik:) siess a kövivel:)

    VálaszTörlés