2013. április 27., szombat

42.RÉSZ: Testvérek és barátok


1 hónap múlva
 * Anna szemszöge*

Július közepe van. Meleg napsütéses idő Los Angeles-ben, délután három óra és péntek. Épp kifele tartottunk a stúdióból Justin-nal és Dan-nel, mikor egy csapat rajongó letámadott minket. Gondolom nem kell mondani mekkora sikere van a sorozatnak. A rajangók között voltak lányok fiúk, voltak akik sikítoztak, sírtak, mind kaptak aláírást és közös fényképet, mi pedig kaptunk sok telefonszámot „Hívj fel!“ üzenettel...még énis kaptam pár fiútól, meg twitterneveket kaptunk, hogy kiket kövessünk. Jó 20 percig tartott ez a dolog, aztán lasacsakán megjött Carla és beültünk az autóba.
-Uh, hányadik volt ez a héten? – kérdezte Dan, aki látszólag élvezi a lányok rajongásást, de Vivi tetszik neki.
-Azt hiszem a nyolcadik. – válaszoltam.
-Azért kezditek lassan megszokni, nem? – kérdezte Carla.
-Nagyjából! – mondtuk egyszerre Dannel. Nemsokára megérkeztünk az autósulihoz, vagyis inkább a motorsulihoz. Tanulmányaimmal jól állok, nemsokára meg lesz a jogsi. Ma a pályán gyakoroltunk. Este 6-kor lett vége az órának, Niall jött értem szokás szerint . Szerencsénkre még a média nem fedezte fel a kapcsolatunkat, reméljük egy ideig még nem is fogja. Beültem Niall mellé az autóba, ő szorosan magáhozhúzott és megcsókolt, majd közöltem vele egy fontos tényt:
-Hiányoztál!
-Te jobban! Mehetünk? – kérdezte mire bólintottam.
Otthon a családot kint a kertben találtuk meg, grilleztek, sütögettek, ültek  a tüz körül. Niall-lal csatlakoztunk hozzájuk.
-Szóval mi volt ma forgatáson? – kérdezte Danielle.
-Hát ma háromszor leestem a díszlet lépcsőjéről... – mondtam.
-Szegénykém! – ölelt meg Niall és megpuszilta a homlokom.
-Hééj! Vigyázz a tesómra! – szólat meg 2 hang: egyik Daniel volt a másik Zayn. Danielt gondolom nem kell magyarázni, de Zayn-t már igen. Egy éve táncoltam vele, mindig sokat beszélgettünk, ha kellett hozzábújhattam...sőt még most is. Perrie nagyon megbízik benne, csak ugy, ahogy Niall bennem.Zayn és én millió dologban hasonlítunk...tulajdonképp ezzel az 5 fiúval sok mindenben hasonlítok. Daniel pedig egy darab, ami kiegészít...mikor ideges vagyok, ő lenyugtat, vele sok mindenben különbözök és hasonlítok, de nincs mit tenni: 17 éve ismerem őt és olyan mint a testvérem, sőt nem csak olyan, hanem az is. Zayn pedig az a fiú, akivel a hasonlóságunk miatt érezzük egymást testvérnek és lassacskán többet beszélgetek vele mint Dannel. Hogy miért? Mert Dan nagyon el van foglalava Harry-vel és Vivivel.Nem haragszom rá, de zavar, mikor beszélni szeretnék vele és legtöbbször megkapom válaszul hogy most nincs ideje.
-Anna? – keltett ki a gondolataimból a mellettem ülő Daniel – Mi a baj?
-Beszélnünk kell!
-Oké, most?
-Igen. – mondtam. Dannel feláltunk és elmentünk a kis tóhoz hátra a kertbe.
-Miről szeretnél beszélni? – kérdezte, mikor leültünka a fűbe, ott ahol Niall és én első randin voltunk.
-Rólunk!....Már semmi nem olyan mint régen. – szomorkodtam miközben a tó vizét néztem.
-Ezt hogy érted? – értetlenkedett Dan. Nem hiszem el....mintha neki ez fel se tünt volna....nem értem....
-Dani, akárhányszor beszélgetni szeretnék veled, mindig dolgod van. Vagy Harry vagy Vivi. Ha ez így fog tovább folytatódni, akkor Zayn lesz hamarosan a testvérem.
-Miről beszélsz?!
- Daniiiielllll!!! – kocogtattam meg a fejét – Te tényleg nem vetted észre, hogy ez van?
-Hát.... – fél perces csend – Végülis igazad van és nagyon sajnálom. Ma reggel is Harry-hez mentem át és nem hozzád....De tudod, én Niall-lal való kapcsolatodat féltem. – vágott fancsali képet Daniel.
-Mi? – elképedtem.
-Nem akarom, hogy azt mondja féltékenységből, hogy megcsalod őt velem... – újra fancsali képet vágott.
-Ugyan Daniel! Niall is észrevette, hogy kevés időt, sőt semennyi időt se töltesz velem.
-Szóval nem féltékeny?
-De igen, csak nem miattad! És én is féltékeny vagyok rá!
-Te féltékeny?! – Daniel arcán meglepetség volt fellelhető.
-Igen én! De csak egészséges szinten! – mondtam emelt fővel és mosolyogtam.
-Akkor mit szólnál, ha holnap reggel együtt készítenénk reggelit a családnak?
-Ahha, de sss....ne szóljunk nekik.
-Oké. Ölelést még kapok? – kérdezte és nagy bociszemmekkel nézett rám. Nem mondtam semmit, csak jó erősen megöleltem őt.
-Jajj, ez hiányzott már nekem! – mondta. Ezután visszamentünk a többiekhez.
-Hát ti merre voltatok? – kérdezte Usher.
-Nekünk....volt mit megbeszélnünk! – mondta Dan, egymásranéztünk és leültünk.
Este 10 volt, mikor Niall-lal az alvás mellett döntöttünk, szóval elvonultunk. Elöször én foglaltam le a fürdöszobát, majd mikor kész voltam, akkor ő. Befeküdtem az ágyba, még felmentem twitterre a laptopomról. Feltettem pár képet. Kikapcsoltam a gépem, eltettem az íróasztalomra, majd újra befeküdtem a helyemre. Lassan kezdtem álomba szenderülni, mikor egy erős kart éreztem a derekamon.
-Szia Baba! – kaptam egy csókot – Jóéjt! Nagyon szeretlek!
-Én is téged! Jóéjt!  - felkaptam a fejem. -Niall miért mondod minden este hogy szeretsz?
-Mert szeretném ha azzal a tudattal a fejedben aludnál el, hogy a valaki szeret téged tiszta szerelemmel....és ez a valaki én lennék. – mondta. Megkerestem kezeimmel arcát, kezemközé vettem azt, majd hosszú csókot adtam neki és megöleltem.
-Én is szeretlek téged...szerelmes vagyok beléd! – elengedtem őt, ő átölelt és így egymással szemben aludtunk el.
Másnap korán, reggel 5-kor keltem fel. Kimásztam Niall karjai közül és kisurrantam a szobából. Az ajtót magam mögött halkan becsuktam és a konyha felé vettem az irányt, de elöször még bekopogtam Danhez, aki  rögtön ajtót nyitott pizsamában.
-Szia Dan! Mehetünk? – kérdeztem.
-Igen! – motyogta álmosan, majd megdörgölte a szemeit. Lementünk a konyhába, ahol teljes rend volt.
-Na mit készítünk nekik? – kérdeztem.
-Nem tudom, de én először is kakaót kérek! – mondta Dan és már vette is elő a tejet a hütőből én pedig a kakóport. Két pohárba öntött tejet, én raktam bele kakaóport, aztán pedig be a mikróba és megmelegítettük. Leültünk a kakóinkkal a pulthoz.
-Mit szólnál palacsintához...de tudod, ahhoz a jó vastag tésztájúhoz? – kérdeztem.
-Oké és legyen még müzli tejjel, meg ilyen...tudod, hidegtál, főtt tojás...
-Értem. Inni pedig készítsünk narancslevet, de frissen facsartra gondolok, főzzünk citromos teát, azt mindenki szereti. De abból is sokat, egyik felét hütsük le a másik maradjon melegen.
-Oké! – gyors ittunk még egy kortyot a kakaónkból, felpattantunk a székről és munkához láttunk. Én feltettem a teát főni, Dan kipakolt a hűtöből és hozzálátott a palacsinta tésztához. Én elkezdtem felvágni a zöldségeket és feltettem a tojást föni. Jó fél óra múlva a nyers palacsinta tészta fele már hiányzott, az asztal meg volt terítve, a hidegtál kész volt és ekkor cseréltünk: én sütötem a palacsintát, Dan foglalkozott a többi dologgal. Negyed óra múlva befejeztünk mindent. Épp befejeztük a piszkos edények mosogatását, mikor hallottuk, hogy valaki lejött az ebédlőbe. Gyors berohantunk a helyiségbe és Niall-t láttuk meg, ahogy már rakja is a tányérjára a palacsintát.
-Sziasztok! -  köszönt nekünk még nem teli szájjal. Elmentem mellette, de elkapta a kezem, magához húzott és megcsókolt.
-Ajj, hagyjátok abba! – szólt közbe Dan mi pedig nevetve elváltunk. Megjelentek a többiek is az ebédlőben, persze midenkinek le esett az álla.
-Jóreggelt! – köszöntünk Dannel.
-Nektekl is! – köszöntek vissza álmosan a többiek.
-Ezt ti ketten csináltátok? – kérdezte Usher rám és Danre mutogatva, mi csak bólintottunk, majd mindenki leült az asztalhoz, én Niall és El közé ültem.
Lassacskán megreggeliztünk, majd mivel Dan és én már dolgoztunk, meghagytuk a többieknek a munkát az elrakodással, mi pedig elvonultunk.

6 megjegyzés:

  1. Egyszerűűűen IMÁDOM<3<3 Nem tudok avval betelni, ahogyan írsz:$$ ISTENEM<3<3

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jo lett a rész :Dde eddig minden rész jó:D nagyon jol irsz:D

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon jó lett!! Ügyes vagy!!! Kövit:)

    VálaszTörlés
  4. gyorsan kövit és díj nálam http://my-dream-zaynmalik.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  5. kövit díj nálam http://my-dream-zaynmalik.blogspot.hu/

    VálaszTörlés