2013. február 17., vasárnap

20.RÉSZ: Karácsony



Hello, hello! Itt az új rész. Tudom 18-ára ígértem, de valaki nagyon szépen megkért, hogy még ma tegyek ki újabb részt, szóval itt van. Nagyon örülök a 4 kommentnek, remélem több is lesz ezen és következő részeken.Szóval jó olvasást és KOMMENTELJETEK!
Danke, danke, thank you, köszi

A Szerző

*Dani szemszöge*

Vészesen közeledik a Karácsony, már csak pár nap és még mindig nem vettem Anna-nak ajándékot, pedig együtt fogjuk tölteni. Szerencsére ma megyünk közösen vásárolni és ajándékokat venni....mert ugye a suliban is húztunk neveket. Én épp nagy ,,szerencsémre,, az osztály leghisztisebb lányát, Vikit húztam ki. Csodálkoztam, amikor Anna azt mondta, hogy el szeretne menni vásárolni....ezt utoljára ősz elején mondta. Mióta a nagyszülei meghaltak, azóta semmihez nem volt kedve, de úgylátom, kezd visszatérni a jókedve, sokat mosolyog és viccelődik. Mintha megbékélt volna a dolgokkal.

*Anna szemszöge*

- Dani, jössz már végre?  - kiáltottam Daninak, aki még mindig készülődött.
- Na, mi van már?  - szólt, vissza, amint, kijött a szobájából.
-Húú, de morcos valaki... – mondtam neki grimaszolva.
- Hát, ha te húztad volna, azt akit én, akkor te is morcos lennél.
 - Mért? Kit húztál? – kérdeztem, Dani elővett egy darab papírt a zsebéből széthajtogatta és ez állt rajta: Viki
- Óh, te szegény, sajnállak! – mondtam nevetve. – Bár én meg Roli-t húztam....
- Te nagyobb szarban vagy mint én! – röhögött Dani.
- De én lega tudom, hogy mit veszek neki!
- És mit?
- Egy gördeszkát. Tudom, hogy nem épp télre kéne venni, de ha jól emlékszem, állandóan azt mondogatja, hogy az előző eltörött és a szülei nem akarnak neki venni újat.
- Jó ötlet. Szerinted mit vegyek Vikinek- kérdezte.
- Hisztériagátlót? – kérdeztem cinikusan.
- Haha...jó vicc...Szerintem megveszem neki azt az új albumot, amiről már annyit dumált suliban.
- Nemrossz ötlet, de menjünk már. – sietettem magunkat. Az egész délutánt a budapest egyik plázájában töltöttük. Daninak is megvettem az ajándékot, ami nem más volt mint egy pulcsi, az elején ,, Never give up,, felirattal, mert ez Dani kedvenc idézete, szerinte nagyon hatásos, és igaza van, kap még tőlem Converse cipőt, amit még Amerikából hoztam neki....csoda, hogy még nem fedezte fel és egy Nikon fényképezőgépet. Este fél 7 órakor értünk haza, megvacsoráztunk, majd leültünk egy kicsit tv-zni. Épp a What Makes You Beautiful videoklipje ment a tv-ben.
- Haha – nevettem.
- Mi az? – érdeklődött a lakótársam.
- Az, hogy ezen a forgatáson én ott voltam. – mutattam a tv-re.
- Ez a One Direction? – csodálkozott Dani. -  Nem tudják mit veszítettek.
- Mi?  - elcsodálkozva ránéztem Danira.
- Tudod....énsem vagyok vak és látom, amit látok.
- És mit látsz? – kérdeztem kiváncsian.
- Azt, hogy hiányoznak neked....és mondtad, hogy nem írnak neked, pedig megigérték, hogy fognak...Röviden: látom, hogy egy kicsit szomorú vagy miattuk.
- Igen, jól látod ezt az egészet, de tudod mit. Teszek rá magasról, hogy mit csinálnak, ugy néz ki, hogy nagyon elszálltak maguktól és félreismertem őket. Még azokra a levelekre se válszolnak amiket én írtam nekik.Ennyi!
- Jólvan, nem kell mindjárt felhúzni magad! Nyugodj le!.....Egyébként is, lehet, hogy nem önszántukból nem írnak neked. – mondta, s közben átkarolt a vállamnál.
- Mire gondolsz?
- Arra, hogy minden bandának van menedzsere és lehet, hogy ők nem engedik, vagy miténtudom....de szerintem, ha valakik olyan jól összebarátkoztak veled, mint ahogy mesélted és utánna pedig nincs kapcsolat, akkor tuti, hogy van valami a dolgok mögött.

~Másnap~

Reggel korán keltünk, utolsó nap volt a suliban idén. A suliban első három óra rendesen meg volt tartva, aztán utolsó 2 órán pedig ajándékozás volt, meg osztályfőnöki. Eljött az ajándékozás, én kezdtem a sort, szóval odamentem az osztály egyik legnagyobb sznobjához, és odaadtam neki a becsomagolt gördeszkát.
-Tessék Roli, boldog karácsonyt!- mondtam
- Köszi szépen! -  Roli kinyitotta az ajándékot.
- Áh, nem hiszem el! Nagyon köszönöm!
-Nincsmit. – ezután visszamentem a helyemre.
- Te, mi történt Rolival? – kérdeztem Danitól.
- Fogalmam sincs,  lehet hogy csak karácsony van. – mondta Dani. Telt az idő és az én drága padtársamra került a sor. Dani odament Vikihez, aki elég durván csodálkozott, de az ajándéknak szemmel láthatóan örült.
Dani visszahuppant a mellettem lévő székre.
-Na akkor ezt is letudtuk.
-Ja, csak még mi nem kaptunk ajándékot. – ahogy ezt kimontam Liza, az osztály legvisszahúzódóbb lánya jött oda hozzám.
- Boldog karácsonyt! – mondta és a kezembenyújtott egy nagyobb dobozt. Amikor kinyitottam, láttam, hogy 3 darab fényképkeret van benne és a kedvenc csokim.
- Tudom, hogy szereted a fényképeket kirakni ezért vettem neked kereteket, a csokit pedig onnét tudom, hogy szünetben mindig ilyet eszel.
- Nagyon szépen köszönöm! – mondtam és megöleltem. közben jött egy osztálytársunk és ajándékot adott Daninak.
- Mi az? Bontsd ki! – mondtam.
- Jéé, puzzle! Ezer éve nem raktam puzzle-t. Köszi szépen. – mondta Dani, az osztálytársunk visszament a helyére. – Asszem lesz mivel szórakoznom szünet alatt! – mondta.
Suli után bevásároltunk, otthon kipakoltunk hütőbe, ami meg is telt...nem azért mert kicsi, hanem azért mert 3 bevásárlószatyorral mentünk haza. Én főzötem, Dani  inkább összerakodtott a lakásban.

 ~Dec. 24.~

Danival este megvacsoráztunk, majd elmentem a szobámba, arra hivatkozva, hogy kihúzzam a hajvasalót, de egyébként Dani ajándékáért mentem.Amikor kimentem a szobámból ő már ott állt és várt rám egy piros csomaggal a kezében.
-Boldog Karácsonyt Anni! – mondta és odaadta a dobozt.
- Neked is Dani! – énis átnyujtottam az ajándékot, majd leültünk a kanapéra és lassacskán elkezdtük őket kibontani. Lassan szétbontottam a puha szalagot, amivel a doboz be volt kötve és kinyitottam. Volt benne egy Spongya Bob-os pulcsi egy Best Friends –es karkötöt, amit két ember hordhat és a One Direction Up All Night albumja. Mikor felnéztem Danira láttam, hogy ő is örül az ajándéknak.
- Nem hiszem el! Te hülye vagy! Egy Nikon? Neked elment az eszed? – csodálkozott.
- Egy köszönöm is elég lett volna – mondtam.
- Kösziiiiiii!  - sikított és megölelt. – Nagyon eltaláltad a dolgokat.
- Énis köszönöm szépen, nagyon örülök. Csak még mindig nem hiszem el, hogy megvetted az albumot! Hisz úgy tudtam, hogy már mindet eladták.
- Igen, az üzletekben...de a neten még lehetett rendelni.
- Áh imádlak!
- Énis téged! – megint szorosan megöleltük egymást, majd odaadtam neki az egyik karkötöt.
-Szerintem ez a tiéd! - mondtam, miközben a kezére tettem.
-Köszi, de te is tedd fel a másikat.
-Oké, és tudod mit, le se fogom venni - mondtam büszkén
Ezután Dani elkezdte próbálgatni a fényképezőgéept. Én felmentem netre megnézni miujság. Carla írt e-mailt, hogy pár nap múlva tuti, hogy megérkezik a csomag amit nekem küldtek. Ezután ugy gondoltam ideje lenne valamilyen képet rakni a Lizától kapott keretekbe, szóval elkezdtem túrkálni, az egyik dobozban és találtam pár jó képet. Egyik az én kis amerikai családommal készült még nyáron, a másikon Danival vagyunk lefényképezkedve még nyáron és a harmadik képkeretbe egyenlőre nem raktam képet. Kiraktam őket a polcra, mire ezzel végeztem Dani már sehol sem volt, biztos elment aludni, aztán énis követtem a példáját.

6 megjegyzés:

  1. Nagyon jó:D kövit!!!

    VálaszTörlés
  2. Tetszik!! kövit!!!

    VálaszTörlés
  3. szóval foggalmam sincs, hogy hogyan fogalmazzak:D Egyszerűen imádom, és várom a kövit. tudom hosszút kértél,de reméleg meg elégedsz ezzel is xd ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi!Imádlak! Ennyi idő alatt elolvasni ennyit :) Jön majd a 24. rész...de csak jövöhéten :)

      Törlés