2013. február 12., kedd

19. RÉSZ: Változások

Sziasztok! Valószínűleg be fogom fejezni a blog írását! Igaz, hogy nekem a gépen már 25. fejezet is kész van, de úgy érzem hiába csinálom, ha nem tudom mit szeretnétek, mi történjen, mit gondolotok vagy mi a véleményetek, még akkor is ha az negatív. 
Hagyok nektek egy kevés időt (Feb.18.-ig), hogy kommenteljetek és írjatok. Tudom lassan megy a sztori, de nekem a 25. részben már március van és igazából még csak most jönnek a jó dolgok!
Szóval jó olvasást és nagyon megköszönném, ha minnél többen kommentelnétek!

A Szerző :)

* Carla szemszöge*

Október volt, már látszott a pocakom és a férjem pedig soha nem tudta levenni róla a szemét, kivéve akkor, ha nem voltam vele. Most is így volt. Ő elment munkába, a gyerekek oviban vannak, én  pedig pihenek otthon, délután pedig megyek veszek ruhákat magamnak, mert hamarosan minden kicsi lesz rám.
Addig megnézem az e-maileket. Jött egy Anna-tól és a fiúktól is. Elöször Anna levelét néztem meg. Egy autóbalesetben meghalt Judit mama, de Lali papa jól van. Ezt akkor se hagyom ennyiben, azzonal Budapestre utazom. Rohantam a szobánkba, beraktam pár ruhát, hívtam taxit, és már utaztam is. A felszállás elött még felhívtam Usher-t, hogy tudjon a dolgokról.
Másnap reggel 5-kor ért a repülőgép Los Angeles-ből Londonba és onnan 1 és fél órával később Budapestre. Taxit hívtam és elmentem a nővéremék házához. Volt kulcsom, szóval be tudtam menni. Lepakoltam, majd bementem a korházba meglátogatni Lali papát, aki a nővérem férjének az apukája.
A korházban szomorú hírt közöltek velem. Lali papa hajnali 2 órakor elhunyt. Egyszerüen leállt a szíve. Túl sok lehetett ez neki egyszerre. Sírni kezdtem még énis. Részben azon, hogy Juci mama és Lali papa már nincsenek velünk, másrészben viszont Anna miatt, aki így egyedül maradt. Muszáj lesz ittmaradnom Budapesten vagy neki kellesz eljönnie Los Angeles-be, mert örökké nem maradhat Ritáéknál.
 A kórház után elmentem a temetést rendezni, ugyanis ezeket se lehet, túl sokáig húzni. Fél kettő lehetett, elmentem Annáért és Daniért a suliba. Vártam rájuk, majd megjöttek, eléggé meg voltak lepődve, hogy itt látnak. De mindketten idefutottak hozzám.
-Sziasztok! – köszöntem nekik.
- Szia Carla! – köszöntek és Anna-t szorosan magamhoz szorítottam, éreztem, hogy sír. Majd Dani is megölelt.
-Anna el kell mondanom valamit.
-Mit? – kérdezte könnyes szemekkel.
- Anna....Lali papa elhunyt ma hajnalban.
- Micsoda? Neeeem!  - kiáltotta sírva. Rossz volt őt így látni. Így szenvedve, sírva.
- Kérlek ne sírj!Minden rendben lesz, nyugiii! – mondtam és magamhoz szorítottam. Pár perc után lenyugodott. Majd beszálltunk az autóba és Daniékhoz mentünk. Anna összepakolt és hazamentünk.
Vasárnap lezajlott a temetés. Nagyon sokan eljöttek, és köztük sajnos sok fotós és újságíró volt. Hihetetlen, hogy az embert még gyászolni se hagyják nyugodtan. Szerdán lezajlott a végrendelet felolvasása, amiben mindent Annára hagytak a nagyszülők, de mivel ő még kiskorú ezért én rendelkezek velük. Nem volt ez sok minden, csak a ház és az autó.
Úgy gondoltam ittmaradok október végéig aztán visszautazok Amerikába és Anna valószínűleg Daniéknál fog lakni. Csak közben másnap kiderült, hogy Pétert, aki rendőr, áthelyezték Győrbe, így elköltöznek. De Dani nem akar menni, itt szeretne maradni Annával, és Anna se akar Amerikába jönni. Ezért egyik este Ritáék átjöttek megbeszélni a dolgokat.
-Szóval, mi legyen? – kérdezte Peti.
- Hát én nem mozdulok Anna mellöl az tuti!  - jelentette ki Dani, aki most is Anna mellett  ült.
- Én pedig nem mozdulok Budapestről – mondta Anna, szemei még mindig ki voltak sírva.
- Akkor még is mit csináljunk? – kérdezte Rita.
- Nekem van egy ötletem! – mondtam. – Van egy üres lakásom a városban közel az iskolához. A gyerekek oda költöznek, mert gondolom kollégiumba, bentlakásra nem akarnak menni. Ti pedig nyugodtan elköltözhettek Győrbe.
- De hisz ők még csak gyerekek!
- Ugyan már, Dani egy hónap múlva már 17,  Anna pedig márciusban lesz annyi. Nem kell őket már félteni annyira. Berendezzük a lakást és hogy évközben is legyen pénzetek, küldök majd nektek Anna bankszámlájára. Ennyi, kész elintézve.
- Áááh, Anna, együtt fogunk lakni! – nevetett egymásra a két tini. Anna arcán végre egy kis mosolyt láttam.
- Persze csak ha megengedjük! – mondta Péter.
- Szóval? – kérdezte Dani. - Rita és Péter egymásra néztek
- Legyen! – Dani és Anna ujjongtak. -  De csak azért mert Dani a fiunk és Annát is lányunkként szeretjük.
Másnap elmentünk megnézni a lakást, ami teljesen üres volt, csak egy csap a konyhába, meg a fürdőszobában egy mosdó, egy régi kád és egy törött wc. Viszont a falak minden helységben fehérek voltak, sehol egy repedés, a padló is jó állapotban volt.
-Gyerekek, szerintem jó helyen lesztek ti ebben a lakásban. – mondta Rita.
- Szerintem is, csak be kéne rendezni. – mondta Dani.
- Mit szólnátok ha holnap elmennétek Carla-val bútort nézni? – kérdezte Peti. – ugyis szünetet kaptatok a vízvezeték cserélés miatt és nemsokára itt a Mindenszentek.
- Jó ötlet szerintem. – mondtam.
- Oké, elmehetünk. – válaszolta a két gyerek.

~5 nap múlva~

*Anna szemszöge*

-Hurrá! Hurrá! Mindent beszereltünk! – kiáltottam fel, ahogy Danival a Tv-t is a helyére raktuk.
-Igen, mostmár csak a ruhákat és az egyéb hülyeségeinket kell átköltöztetni – mondta Dani, akinek megcsörrent a telefonja....felvette 2 perc mulva letette. – Anya volt az, épp most érkeztek meg Győrbe.
- Jó nekik, ők már mindent átpakoltak oda. – mondta Carla.
- De még csak fél 12 van, mi is átszállíthatjuk ide a dobozokat otthonról. – mondtam.
- Jogos, de én most farkaséhes vagyok, szóval együnk valamit. – javasolta Dani.
- Hát egyszerencsénk, hogy már a hütőt felpakoltuk, szóval ki mit kér? – kérdeztem.
- Babapiskótát! – kiáltott Carla. Mintha nem lenne túl jól...az utóbbi pár napban elég durván meglátszik rajta a terhesség, hányás, mindenféle kaja kívánása....soha se szerette a sárgarépát, mostmeg meg tudna enni belőle egy kilóval is. Ezenkívül elég gyakori a hangulatváltozás és sokat szédül. Persze, mi Danival mindig megpróbálunk vigyázni rá.
- Dani?
- Akármi jó lesz, csak ehessek végre!
- Eléd teszek egy száraskiflit aztán nézhetsz! – mondta Carla nevetve. Miután ettünk, Carla felhívott egy szállítással foglalkozó céget, akik elvállalták a munkát és fél órán belül nálunk voltak. Elöször nálunk pakolták be a dobozokat, aztán Daniéknál, aztán a lakásban segítettünk nekik a hurcolkodással.
Úgy fél 8 körül befejeztük a rakodást, Carla addigra főzött nekünk spagettit.
-Már megint? – kérdeztem unottan, miközben Danival bementünk a konyhába.
- Mér már megint? – kérdezett vissza kifigurázva engem.
- Hát amikor, elrepedt a bokám és a fiúk jöttek át ránk vigyázni, akkor is spagetti volt. – magyaráztam.
-Ja, emlékszem, de azóta már sok más kaját is főztem neked, meg egyébként is....Mit vártál? Svédasztalos vacsorát? – kérdezte nevetve.
-Jó nekem ez is....csak eszembejutott. – mondtam.
- Na gyertek együnk! – mondta Dani. Ezzel leültünk az asztalhoz.
- Szóval, mostmár csak ti fogtok itt ketten lakni! – mondta Carla.
- Hát ja....ennyi változás két hét alatt... el se hiszem. – mondtam szomorúan.
- Héj, ne kezdj el sírni! – mondta Dani.
- Tudom, tudom...de akkor is! – mondtam és kicsordult egy könnycsepp a szememből, Carla megsimogatta a hátam.
- Tudom, hogy hiányoznak, de ezt el kell fogadnod! – mondta Carla.
- De én nemtudom elfogadni!
- Kérlek! Lehet, hogy ők elmentek, de mi ittmaradunk neked: Én, a kicsik, a babák, akik itt növekednek bennem, Dani is itt lesz mindig, és az 1D-s fiúkkal is megbeszéltétek, hogy nyáron nálunk lesztek. – mondta Carla.
-Pontosan, én megmondtam, soha nem foglak elhagyni! Te vagy a legjobb barátom, már pelenkás korunk óta ismerjük egymást! – nyugtatgatott Dani, meg is nyugodtam és folytattuk tovább a vacsorát.
Este lett. Carla visszament egyedül a házba. Mi maradtunk itt Danival.
-Szóval lakótárs, mit csináljuk ma este? – kérdezte.
- Hát én hulla vagyok, szóval nemsokára fürdök, aztán alszok.
- Oké, akkor akarsz menni elsőnek fürödni? – kérdezte.
-A-a, menj nyugodtan. – mondtam. Dani elment én pedig öntöttem magamnak egy pohár narancslevet, és bámultam kifele az ablakon. Budapest gyönyörű éjjel. Elkaptak a gondolataim. Miért nem írtak nekem a srácok? Főleg Niall...hisz megígérte. Hát ennyit érne neki az ígéret? Lehet, hogy félre ismertem őket?
- Anna! – ijesztett meg Dani, de olyan szinten, hogy a pohár aljában lévö narancslevet, magamra öntöttem és Dani és én nevetésben törtünk ki
- Élsz még? – kérdezte még röhögve.
- Aha, csak elgondolkoztam.
- Ha gondolod mehetsz, a fürdőszoba szabad.
- Köszi. – Mentem lezuhanyoztam, elmentem aludni. 



Anna szobája

Dani szobája
Nappali, háttérben konyha-, és ebédlőrész


4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó :D nehogy abba hagyd

    VálaszTörlés
  2. Nekem nagyon tetszik! :d ne hagyd abba

    VálaszTörlés
  3. Abba ne hagyd! nagyon jó :) kövit!

    VálaszTörlés