2013. február 11., hétfő

18. RÉSZ: A baleset


Csak annyit, hogy kommenteljetek, hogy szerintetek mi lesz tovább. Erről a két részről 17. és 18. fejezetről nagyon érdekel a vélémenyetek!

A Szerző :)

*Anna szemszöge*

Eltelt másfél hónap azóta, hogy haza érkeztem Los Angeles-ből. A fiúk még mindig nem követtek vissza twitteren, de igyís 2000 követőm van....vannak köztük sztárok, még Justin és Selena is, és sok rajongó, meg ismerős.
Ezen  a csütörtök reggelen suliba mentem, Danival hülyültünk a hátsó padban, utána ebéd, majd mentünk haza. Amikor hazaértem senki se volt itthon, gondolom mama és papa még mindig a városban vannak és intézik a dolgukat. Felmentem a szobámba és leültem tanulni. Hat óra volt amikor befejeztem mindent és megéheztem. Csináltam magamnak kaját és leültem a tévézni. Épp egy budapesti autóbalesetről szólo hír ment. Két embert kellett korházba szállítani, egynek pedig csak kisebb sérülése van. Nemsokára megcsörrent a telefonom.
-Tessék? – szóltam bele.
- Jóestét! Hudson Annával beszélek? – szóltak bele a vonal másik végéről. De fura megint így hallani a nevem.
- Igen.
- Szeretném önnek elmondani, hogy a nagyszüleit ma súlyos baleset érte.
- Micsoda? Hogyan? – hitetlenkedtem.
- Kérem jöjjön el a korházba és mindenről tájékoztatva lesz. – mondta és megadta a korház címét. Futottam ki az ajtón, hogy elmenjek Daniékhoz és megkérjem a szüleit hogy vigyenek el, de amikor kinyitottam az ajtót Dani már itt állt és a szülei is itt voltak.
- Gyere, be viszünk a korházba! – mondta Dani apukája, Peti bácsi.
-Oké! – mondtam, majd beültem Dani mellé. Alig 10 perc alatt ottvoltunk. A korház teljesen lázban volt. Mindenki rohangált ide-oda. A recepción elmondtam ki vagyok és hogy a nagyszüleimet keresem. A nővér közölte velem, hogy mindkettejüket műtik és hogy nagyon komolyak a sérüléseik, majd elkísért minket a váróterembe, ahol majd közlik velünk a mütét eredményét.
Már 9 óra volt és még mindig semmi. Rita néni, Dani anyukája, hozott nekünk kávét vagy teát, ki melyiket kérte. Én citromos teát kértem, jól esett. Fél 10 volt, mikor egy orvos bejött és elég rossz híreket hozott:
-Doktor úr, mondja, mi hír a nagyszüleimről? – futottam oda hozzá.
- Maga Hudson Anna? –kérdezte.
- Igen én.
- A nagymamája....tudja, meghalt. – közölte velem.
- Neem, nem hiszem, ez.... – elkezdtem sírni,  arcomat tenyerembe temettem és leültem egy székre.
- Ne sírj, kérlek! – ült le mellém Dani és magához szorított.
- Anna, a nagyapja viszont életben van. – mondta a doktor.
- Hála az égnek...Már csak az kellett volna, hogy ő is. – mondtam sírás közepette.Elég nekem a nagyi halála....pár éve anyu és apu ment el, mostpedig a nagyi...NEM HISZEM EL!
- Be szeretne menni a nagypapájához? – kérdezte a doki – Ébren van.
-Igen, szeretnék. – mondtam, felálltam és elmentem a doktorúrral a papa szobájához.
-Ez itt a szobája. Még egy dolog, ő is tud a nagymamája haláláról.
- Oké. – ezzel bementem papához, aki pityergett.
-Jajj papa! –mentem és sírva megöleltem öt.
- Drága kis unokám! – mondta majd magához szorított.
- Papa én nem hiszem el hogy a mama....a mama meghalt. – sírtam.
-Énse kicsim, énse. – sírt ő is. -  Mostmár csak ketten a maradtunk és Anni – így szoktak sokan nevezni, de legfőképp a papa– tudom milyen borzasztó lehet neked, a szüleid után a mamádat is elveszíteni. – mondta, közben bejött az orvos 2 rendörrel.
- Jóestét!- köszöntek mindhárman.
- Jóestét uraim. – köszönt papa.
- Uram, szeretnénk önnel közölni, hogy ez a balaset gyorsan tettesre lelt. Mégpedig a másik sofőrre, aki ittasan vezetett.
- Túlélte? – kérdeztem.
- Igen, csak a keze törött el.  – ahogy a rendör ezt kimondta, rájöttem, hogy a baleset amit  tv-ben láttam a papáék balesete volt és valószínüleg Daniék is innét tudták meg a dolgokat. Bezzeg ő, a másik sofőr, aki teljesen részeg volt megúszta egy kéztöréssel, az én mamámnak, aki még csak nem is vezetett meg kellett halni. Igazságtalan az élet.
-És mi lesz vele? – kérdeztem nyugodtságot színlelve.
- Valószinüleg bíróságra megy az ügy, márcsak az ittas vezetés miatt is, ugyanis elég nagy mennyiségü alkohol van a vérében és ehhez még hozzájön a baleset okozás és az emberölés. – mondták. – Mi nem is zavarnánk tovább, viszontlátásra!
- Anna, kérem, magának is haza kéne mennie! – javasolta az orvos.
- Igen kicsim szerintem is menj haza. Sőt aludj Péteréknél ma. – mondta papa.
- Jólvan, majd meglátjuk. – ezzel kimentem a kortermeből. Kint a folyosón Dani várt rám a szüleivel. Majd mentünk haza. Út közben megbeszéltük, hogy náluk alszom, amíg papát ki nem engedik a korházból. Danit és engem kitettek a házunk elött, Peti és Rita pedig visszamentek a házukhoz. Dani segített összepakolni ruhákkal meg mindennel ami kell. Még otthon megírtam Carla-nak, hogy mi történt, majd a laptopot is összecsomagoltam. Lent bezártam magam után a házat és elmentünk Daniékhoz.
Rita néni már előkészítette nekem a vendégszobát. Kipakoltam egy pár dologgal, Dani hozott nekem egy nagycsomag papírzsepit, este 11-kor pedig elmentem aludni, már ha tudtam volna, majdnem egész éjjel csak sírtam és fújtam az orrom a zsepikbe.
Reggel fél 7-kor keltem, szokásosan megint suli, szerencsére senki nem vette észre a kisírt  bedagadt szemeimet, aztán lehet hogy inkább csak nem szóltak. Ebéd után valaki várt rám a suli előtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése