2013. február 11., hétfő

17. RÉSZ: Eközben a fiúk...



Sziasztok! Ez a rész a fiúk szemszögét fogja tárgyalni, a búcsúról, hazaútról és persze még egy dologról, ami már párszor volt említve az előző részekben.
Jó olvasást!

A Szerző

*Louis szemszöge*
Elfoglaltuk a helyünket a gépen a fiúkkal. Én Niall mellett ültem.  Rossz volt elbúcsúzni, hisz olyan jó volt ez az egy hét. Bár még multhéten ilyenkor azt hittem, hogy Anna-val össze fog jönni valami, de a csók után erről lemondtam. Ha a csókról van szó akkor Harry és Liam tud róla,  mindketten jólfogadták, Liam-nek úgyis van barátnője, Harry meg Harry marad. Kicsit hisztizett, de aztán rájött, hogy nincs miért, amikor elmondtam, hogy ez olyan volt, mintha a hugomat csókoltam volna meg. Talán itt lenne az ideje, hogy elmondjam Niall-nak is.
-Niall?
-Igen?
- El kell mondanom valamit. – mondtam, ő pedig felém fordította tekintetét és már nem az ablakon bámult ki.
- Mondjad!
- Tudod...amikor felmentem Anna-hoz, hogy megnézzem őt, aznap amikor átmentünk rá vigyázni, akkor történt valami..... – vártam egy kicsit, Niall arca rezzenéstelen volt – Én megcsókoltam őt.
-Mi a fene??? – kérdezte, arca eltorzult.
- Jól hallottad. De nyugodj meg, nem jelentett egyikünknek se semmit!
- Hogy hogy semmit? Pedig Anna gyönyörű lány!– mondta.
- Hát tudod ez olyan volt, mintha a hugommal csókoloztam volna. Egyszerűen csak nem volt jó érzés...pontosítok, fura érzés volt, de semmiképp se jó. Na várjunk, neked tetszik Anna? – mondtam.
- És hogyan tovább? – érdeklődött. Úgy néz ki, hogy a kérdésemre nem kapok választ...
- Hát barátok maradunk. – válaszoltam.
- Akkor jó. – mondta. Az út Londonba hosszú volt. Amikor visszaértünk az üres házunkba, minden úgy fogadott, ahogy hagytuk.
Másnap Simon és Paul látogattak meg minket. Nem is tudtuk, hogy Simon itthon van, de kiderült, hogy egy órával késöbbi géppel jött Londonba.
Szomorú tényt közöltek velünk......Be kell ,,szüntetnünk,, a kapcsolatunkat Anna-val, ugyanis Simon szerint a megszállotjai lettünk egy hét alatt és hogy ez nem tesz jót a munkánknak. Mindegyikünk teljes mértékben tiltakozott, Niall sírt, minek hatására Liam is sírni kezdett, Zayn pedig teljes mértékkel tiltakozott, Harry pedig csak bámult magaelé szomorúan, de végül  Simon és Paul győztek.
 Este mind otthon punnyadtunk, elkeseredve a dolog miatt. Laptopjaink voltak az ölünkben, lábaink az asztalra téve. Én épp twitter-re mentem fel. Csodálkoztam, ugyanis Anna bekövetett twitteren, márpedig így nehéz lesz szüneteltetnünk a kapcsolatot vele.
-Srácok, menjetek fel twitter-re. – mondtam. Pár másodperc mulva a fiúk is azt vették észre  amit én.
- Anna követ engem. – csodálkozott Harry.
- Dettó! – mondta Niall.
- Engem is! – mondta Liam és Zayn egyszerre.
- De én úgy visszakövetném őt! – siránkozott Niall.
- Fiúk, nem tehetünk semmit, ha visszakövetjük, azt Simon észreveszi, és ugye nem akarjuk, törölni magunkat a twitter-ről...szerintem örüljünk, hogy nincsenek titkosítva Anna tweetjei és meg tudjuk nézni, hogy mi van vele. – mondta Liam.
- Igaz. – mondtam. Az este további része meséléssel telt....Anna-ról beszélgettünk és már nyílt dologként kérdeztek a fiúk a ,,csókról,, amin állandóan nevettem, hogy nem hiszik el, hogy így volt. Igazság szerint mindenki máskép beszélt Anna-ról. Én úgy mint a legjobb barátomról, akivel véletlenül megcsókoltuk egymást, Harry úgy, mint aki szivesen lett volna a helyemben, Zayn-nek szerintem teljes mértékkel bejön Anna, az már másik téma, hogy baráti vagy több mint baráti érzéseket táplál felé, Niall pedig szereti a főztjét, bár a reptéri búcsúzkodás után lehet, hogy többet érez. Liam megtalálta a pszichológust Anna-ban, ugyanis sokat segített neki Danielle-lel.

~Visszaemlékezés~

Liam majdnem egész álló nap sírt. Még amikor Carla-éknál voltunk akkor is rájött a sírás Danielle miatt. Persze csak mi négyen tudtuk, hogy mi a baja..... Aztán Anna is rákérdezett.
-Liam, mi a baj? – kérdezte. Liam meg se szólalt csak sírt tovább Anna mellett ülve.
-Danielle-lel összevesztek... – mondtam.
-Min? – kérdezte.
-Rajtad. – válaszoltam.
- RAJTAM? Csak nem? – csodálkozott.
-Liam pár napja megírta neki, hogy ő és én sikeresen elbántunk a bokáddal, Dani pedig kiakadt azon, hogy veled törődik, tőle meg se kérdezte, hogy mi van. – magyaráztam.
– Magunkra hagynátok? – kért minket Anna, mire mi kimentünk a kertbe, őket pedig a nappaliban hagytuk. Mikor fél óra múlva bejöttünk Liam és Anna már nevettek, bár Liam még szipogott egy kicsit, de úgy éreztem, hogy minden rendbejön Danielle és Liam között.
~Jelen~
Rendbe is jött minden, Liam még tegnap este elment hozzá egy nagy csokor vörös rózsával és kibékültek...

*Zayn szemszöge*

- Fiúk én úgy visszamennék Los Angeles-be! – mondta Harry.
-Nem csak te! – vágta rá Niall, akinek még vörösek voltak a szemei a sírástól, amiatt, hogy nem beszélhetünk Anna-val. Énis totál szomorú voltam és csak úgy jöttek az emlékek....A megismerkedésünk....Amikor átmentem hozzá aludni és aztán reggel a fiúkra ébredtünk fel...vagy medence melletti beszélgetésünk, az esti mesenézés, amikor Harold kikönyörögte Simon-nál, hogy had maradjunk, a sok vicc arról, hogy ő és én járunk....Vagy a búcsúzás...de jó volt őt megölelni....rég éreztem olyat,  mint akkor, ott, vele.
-ZAAAYN!!! Élsz egyáltalán? – rázott fel Louis a gondolataimból.
- Ja, igen, csak elgondolkoztam... – mondtam bizonytalanul.
- És min? – kérdezte Liam.
- A....Anna-val közös emlékek jutottak az eszembe. – közben Niall-ra tekintettem...talán ő volt az, aki a legkevesebb időt töltötte vele együtt. De ha velevolt, azután mindig vigyorgott, például aznap mikor felhívott engem és Niall vette fel, vagy amikor mesenézős este után mellette aludt, vagy amikor Anna megetette őt, visszagondolva is csak azt tudom mondani, hogy Niall teljesen össze volt kenve spagetti szósszal. Elnevettem magam. Oké, semmi gond nem lett volna ebből, ha közben senki se búskomoran ült volna a helyén.
-Mi olyan nevetséges? – kérdezte Harry.
-Semmi, csak...
- Csak mi? – kérdezte Lou.
- Csak megint egy emlék...-sohajtottam
-Mennyibe, hogy az amikor Anna megetetett engem? – kérdezte Niall, akinek az arcán egy kis mosoly volt fellelhető.
- Talált! Honnan tudtad?
- Onnan, hogy akkor is így nevettél. – jelentette ki.
Késő este lett, igy elmentünk aludni, kifáradtunk ettől hírtől amit kaptunk.

*Niall szemszöge*

Egész éjjel alig aludtam valamit  Anna-tól való eltiltásunk miatt....A főnökök azt mondták, hogy még csak írni se merjünk neki semmit és elég rosszul érzem magam ez miatt, hisz megigértem neki, hogy  minden héten írok neki.
Mikor lecsoszogtam a konyhába, a fiúk már reggeliztek.
-Jóreggelt! – köszöntem nekik a szememet dörgölve.
- Hello! – köszöntek vissza álmos fejjel. – Gyere Niall, reggelizz velünk!
- Köszi, de nem. – mondtam
- Mi a fene? – néztek rám rémülten.
- Nemtudom...nem vagyok éhes...
- Anna miatt van? – kérdezte Lou, én nem válaszoltam.
- Miatta... – mondta Zayn ....mintha csak a gondolataimban olvasott volna.Nemtudom mit várnak tőlem, hisz aza lány olyan csodás, van humorérzéke és jól főz. Odabattyogtam hozzájuk és leültem. Megpróbáltam lenyomni pár falatot a torkomon és megjött az étvágyam.
- Áh, jobban vagyok! – mondtam két falat között.
- Azt látjuk! – nézett rám grimaszolva a mellettem ülö Louis, a többiek nevettek.
- Szóval, mi lesz mostantól? – kérdezte Zayn.
- Szerintem minden megy tovább és ha majd lenyugszanak a dolgok, akkor írunk egy e-mailt Anna-nak, amiben elmagyarázzuk a dolgokat. – mondta Liam, mi pedig helyeseltük.
-Oké...akkor mostmár csak várnunk kell ezen a téren. – javasolta Harry.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése