2013. február 5., kedd

16.RÉSZ: Újra Budapesten



Halihó!Hozom az új részt. Ha jókedvem lesz, akkor ma este hozok mégegyet, mert már elég messze tartok a történet írásával :) Kommneteljetek, szerintetek mi lesz, minek örülnétek ha lenne :) Kiváncsin vagyok a véleményetekre.
Jó olvasást!

A Szerző

Közben megérkeztünk Budapestre. A reptéren a nagyszüleim vártak. Jó volt őket újra látni. Szóval elmentünk haza, a házba, ahol egyébként anyáékkal laktam...nagy udvar, éppen akkora ház, amekkora kellett...csak egy baj volt....az hogy messze van a sulitól, 20 percet kell gyalogolni. Otthon kipakoltam a szekrényeimbe. Mikor minden a helyére került már este fél 11 volt. Kimentem a folyosóra, de az egész korom sötét volt, szóval énis mentem aludni, ugyanis holnap kell mennem suliba. Szerencsére Dani elküldte az órarendet, szóval tudtam mit kell vinnem magammal.
Másnap, csütörökön, nagyi korán keltett...fél 7-kor. El is kezdtem őltözni, farmerra meg egy fehér rövidujjúra esett a választásom, mentem gyors fogatmosni, kevés szemsmink, aztán irány reggelizni, papa készített kakaót, aminek nagyon örültem, aztán úgy döntöt, hogy ma elvisz a suliba.

-Jucus! Elviszem Annát iskolába.Nemsokára jövök, ne aggódj! – kiabált papa, mert fogalmunk se volt hol van mama.
-Jólvan Lajos! Menjetek! – kiabált vissza mama az emeltről. Papa jött mögöttem, beszálltunk a kocsiba és úgy 10 perc múlva ott is voltunk. Kiszálltam az autóból és a szemeimmel Danit kezdtem el keresni.
- Sziaaaa! – kiáltott egy ismerös hang közelről, megfordultam és Danit láttam, ahogy vigyorog rám. Megöleltük jó szorosan a másikat. -  Szóval milyen volt ez az egy hét nélkülem?- kérdezte önelégült vigyorral.
- Hát tudod, 5 sármos fiúval töltöttem az időt, szóval nem hiányoztál. – közben leültünk a suli elötti egyik padra.
- Óh tényleg? – kérdezte.                                                                                                                         
- Csak viccelek....de azért helyesek voltak és te is hiányoztál. – mondtam. – Egyébként mindent tudsz...kivéve azt nem, hogy voltam Carla koncertjén 2 vagy 3 napja.
- És milyen volt?
- Szerinted? A életem egyik legjobb koncertje volt. Neked hogy telt a hét?
- Hát multhéten jöttünk vissza Spanyolországból, ami egyébként gyönyörü hely. Aztán mostmár suli van, szóval tanulgatok. Remélem tudod, hogy idén is padtársak vagyunk? – mondta.
- Hát perszehogy! Csak úgy mint elsős korunkban.....Jajj azok a régi szép idők! –mondtam nevetve.
- Mikor mindig lehúztad a nadrágom nyilvánosság előtt! – vágta rá Dani.
- Hééj! Az még ovis korunkban volt!  - mondtam.
Dani
- Nos! Akkor is megtörtént! – mondta. – Na szerintem menjünk be. – Ezzel fogtuk magunkat és bementünk a suliba. Az osztályunk a régi helyén volt, Dani pedig az egyik legjobb helyet fogta ki az osztályban, mint mindig, leghátsó pad az ablaknál. Soha jobb hely!   5. Osztály óta mindig itt ülünk.
Már kezdett gyülekezni az osztály, megjöttek a sznobok, a félénkek és a függetlenek. Mi ketten nem tartoztunk sehova, mert mi voltunk Anna és Dani, akik már pelenkás koruk óta ismerik egymást. Sokan meglepődtek, azon hogy itt látnak. A nap elég jól telt suliban, földrajz volt az első óránk, amit egyébként nagyon szerettem. Valahogy jó volt a tanítás, utána ebéd, majd mentünk haza Danival ugyanis nemmessze laktunk egymástól, közben kibeszéltük mi volt nyáron, meg hogy ki mennyit változott. Dani hazaért, nekem  még volt 3 perc  sétám a házunkig.
Tanultam valamit holnapra, aztán pihenéskép megnéztem twittert. Újjabb 100 követő, írtam Daninak, hogy van-e kedve kimenni sétálni, és mivel igent mondott, ezért nem is maradtam fent twitteren sokáig, csak feldobtam egy közös képet Usher-rel profilképnek, aztán mentem is. Az ajtóban mégvisszafordultam és kimentem a kertbe nagyihoz.
-Nagyi, megyek sétálni Danival! -  mondtam és adtam neki egy puszit,Ő épp ült kint a kertben és olvasott. -  Amúgy papa hol van? – kérdeztem.
- Nagyapád épp elment bevásárolni. – mondta.
- Aha. Na jó én mentem! – mondtam és kifutottam a kertkapun a ház elé.


<A következő részből nem képet hozok, hanem a címet: Sok más szemszög>

1 megjegyzés: