2013. január 5., szombat

9.RÉSZ: Jack-éknél


Sziasztok olvasók! Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog. Egyet kérek: kommenteljetek, mert kezdem azt hinni, hogy senki se olvassa és már azon voltam reggel, hogy törlök mindent...:/ Ha csak annyit írtok, hogy ,,jó volt,, vagy valami, nekem az is elég.

A Szerző


*Jack szemszöge*

Már 6 óra van, remélem Annáék jönnek majd. Amúgy azt hiszem ideje lenne elmondanni apának is, nem csak anyának, hogy jön egy ismerös meg még pár haverja.
-Anya, nem láttad apát? – kérdeztem anyától aki a konyhában vágta fel a húsokat.
- Fiam, olyan vagy mint 10 évesen. Apád épp most ment ki az udvarra, még kiabált is neked, hogy menj te is. – mondta.
- Oké anya. Azért ne felejtsd el hogy már 19 vagyok. – mondtam szarkasztikus hangnemben és kimentem a kertbe apa után:
- Hello apu!
-Óh te már megint csináltál valami rosszat!
- Hát igazság szerint nem. –  mondtam zsebredugott kézzel, apa közben a tüzet piszkálta.
- Hát akkor? –  kérdezte.
Jack
- Fog jönni egy ismerősöm és pár haverja.
- Jól van fiam. De szabad tudom pontosan kik?
- Apa, hiszed vagy sem, Anna Hudson, Carla Hudson unokahúga jön meg azt hiszem 5 barátját hozza magával. Mielőtt bármit is mondanál, hozzá teszem, hogy Anna és Vivien ismerik egymást.
- Jól van. Majd meglátjuk mi sül ki az ebből.
-Csak jó dolog, apa, csak jó! – mondtam – Vivinek kérlek ne szólj, meglepetés lesz.
- Oké. – mondta és Vivi és a húgom Luna épp kijöttek hozzánk.
-Miújság szivem? – kérdezte Vivi.
- Semmi., épp csak egy férfi beszélgetésen vagyunk túl apámmal. – mondtam nevetve és megsimogattam Luna fejét, majd anya szólt ki a házból, hogy kopogtak, erre én rohantam előre a kocsifeljáróhoz, mert sejtésem volt, hogy ki lehetett az, előtte még megmondtam Vivinek, hogy maradjanak itt. Jól gondoltam, amint előre értem megláttam Annát és 5 fiút.

*Anna szemszöge*

- Szia Jack! – köszöntem neki, amint megláttam a ház mellett.Odamentünk hozzá és bemutattam neki a fiúkat, kezetráztak. A fiúk elég jókedvűek voltak, nem tudom miért.
Jack hátra kísért minket. Ahogy megláttuk egymást Vivivel rögtön egymás nyakába ugrottunk.
-Sziaaa! – sikítottuk mindketten, ahogy egymást megöleltük. Fura volt, hogy még ennyi idő után is megismerjük egymást.
-Olyan rég láttalak! – mondtam.
-Én is téged. – közben szétváltunk és észrevettük, hogy mindenki, aki kint volt az udvaron ijedt fejjel néz ránk...Jack-et kivéve.
- Szivem, nem is mondtad, hogy ismered Annát. – mondta Vivi, miközben átkarolta Jack-t.
- Igazság szerint mi ma ismerkedtünk meg. – mondtam.
- A lovardában. – mondta Jack és elmondta a sztorit, mindenki figyelmesen hallgatott. Majd amikor befejezte a mesélést a fiúk hangosan megköszörűlték a torkukat, jelezve hogy ők is ittvannak, szóval bemutattam őket Jack családjának, akiket én is megismertem.
Jack-nek van egy 7 éves kishuga, Luna, nagyon édes és One Direction rajongó, bár fura, mert a srácok lemeze még nem jelent meg. Anyukáját Mirandának hívják és gyermekorvos, apukája pedig Mike, újságíró és író egyben.
Szóval Luna oda van a fiúkért, sokat játszott és beszélgetett velük az este folyamán.
Nagyon jó volt az este, zene szólt és a olyan 8 óra körül már vagy 30 ember volt az udvaron. A fiúkat láttam beszélgettek Jack-kel, Vivi épp Mirandával beszélgetett, én pedig éhes voltam és odamentem Mike-hoz, aki épp húsokat sütött/grillezett:
-Hello Anna! – mondta, miközben én elvettem egy tányért és evőeszközöket.
- Jóestét Mr. Wright!
- Ugyanmár! Nyugodtan tegezz minket!
-Oké Mike. – mondtam nagy mosollyal – Mit javasolnál vacsora gyanánt? – kérdeztem viccesen..
-Neked? Ezt itt. – mutatott az egyik husira - Jó lesz? – mondta, mire én bólintottam és ő a tányérra tette. -Ha esetleg kérsz hozzá valamilyen köretet, akkor ott az asztalon megtalálod.
- Oké, köszönöm. – mondtam. Megnéztem a köreteket, végül az amerikai krumpli mellett döntöttem, szedtem magamnak és leültem az egyik fa mellett lévő asztalkához.Nemsokára mellém telepedett Vivi.
- Jóétvágyat! – mondta.
- Köszi, neked is. – mondtam, mivel ő is ugyan azt ette mint én, pedig még volt ott sok másféle kaja is. Közben néztem a fiúkat, ezt Vivi észrevette:
- Szóval, melyikkel jársz? – kérdezte.
-Tessék? – mondtam közben félrenyeltem a kajámat, szerencsére nem fulladtam meg.  – Ezt mégis hogy érted? Nem járok eggyikkel sem.
-Óh, pedig már azt hittem. – mondta elszomorodva. És mióta ismered őket? – kérdezte.
-Őszintén? Úgy pár napja.
-Nemár!
Vivi
-Demáááár! Carla és Usher esküvőjén egy asztalnál ültem velük, Justin Bieber-rel és Selena Gomez-zel. Eleinte ők – mutattam a villámmal a fiúkra – meg se szólaltak. Majd táncoltam a szőkével – megint rájuk mutattam - és utána már beszélgettünk. De mi a helyzet veled és Jack-kel?
- Hát tudod a 3 év korkülönbség ellenére nagyon szeretjük egymást. És itt lakom náluk.
- Tényleg? Hogy hogy? – kérdeztem meglepődve.
- Tudod a szüleim nagyon sokat utaznak, bár mostmár 2 éve annak, hogy Japánban vannak, a munkájuk miatt. Amikor elköltöztek én és Jack fél éve voltunk együtt és mivel én nem akartam Japánba menni, ezért ugy döntöttünk, hogy ide költözök Jack-ékhez. De Karácsonykor mindig elutazom a szüleimhez.
-Ez szuper! Akkor ti már jó hosszú ideje együttvagytok.
- Bizony, nagyon szilárd a kapcsolatunk, bár lehet hogy néha összekapunk valami hülyeségen, de mindig kibékülünk. – mondta nagy mosollyal az arcán. Befejeztük az evést, bevittük a tányérokat a konyhába, majd leültünk kint a teraszon. Beszélgetni kezdtünk volna, de megláttam Liam-et ahogy egyedül ül ott, ahol az előbb mi ültünk Vivivel:
- Bocsáss meg, ezt folytatjuk később. – mondtam majd oda sétáltam Liam-hez és leültem mellé.
-Mi a baj Liam? – kérdeztem. Meg akartam fogni a vállát, de ő erre elviharzott, és ha jól láttam, a szemei könnyesek voltak. Liam elment, viszont Louis telepedett le mellém, én csak néztem Liam-et ahogy elviharzik... Nemértem, talán bántottam őt?
-Hagyd, kicsit szomorú, vagyis nagyon. – szólt hozzám Lou.
-Miért? – kérdeztem.
-Hiányzik neki Danielle...
- Jajj...Megértem,  nekem is hiányzik Dani. – mondtam, Louis pedig fura pofát vágott rám.
- Most neked Liam barátnője hiányzik, vagy valaki más?
-Nem, hisz a barátnőjét nem is ismerem....Dani hiányzik, a... – Lou belevágott a szavamba.
- A pasid? – kérdezte kicsit furán, mintha féltékeny lenne.
- Nem a pasim, a legjobb barátom. – mondtam, Louis arca megnyugodott, én csak nevettem.
- Mit nevetsz? – kérdezte.
- Olyan cuki vagy féltékenyen. – mondtam, majd a vállába boxoltam.
-Nem is vagyok az! – mondta.
-Nekem nem kell bizonygatni, én hiszek neked. – mondtam de közben csak tovább nevettem.


4 megjegyzés:

  1. nagyonJóólett:))Imádoom*-* Kövit azonnal*w*<33

    VálaszTörlés
  2. köszi szépen :) ma este jön a következő

    VálaszTörlés
  3. nagyon jók:) szeritnem még ma elolvasom az egészet:$

    VálaszTörlés