2013. január 28., hétfő

14.RÉSZ: „ Azt hiszem barátok vagyunk...”

Sziasztok! Egy rövidebb részt hozok ma, persze a hosszúság mindig attól függ, hogy hol tudom elválasztani egymástól a két részt....és most így esett....Jó olvasást!
Csók!

A Szerző


*Anna szemszöge*

Reggel arra ébredtem, hogy Carla ront be a szobába.
-Jóreggelt! – mondta, én álmosan körülnéztem és észrevettem hogy ahogy este mesét néztünk, ugy el is aludtunk, mellettem Harry és Niall, a többiek meg körénk kuporodtak. – Gyerünk keljetek fel emberkék. – mondta, közben mindenki ébredezett.Pár perc és kis noszogatás után mind felkeltünk. – Fiúk, menjetek az ebédlőbe reggelizni a kicsikkel én meg segítek Anna–nak.
-Áh, dehogy, szó sem lehet róla. – mondta Louis. – Babát vársz. Mi segítünk neki, te meg kísérd fel a gyerekeket. – mondta udvariasan Lou.
- Oké. – mondta Carla és felment a gyerekekkel. Louis odajött hozzám, megfogott és átdobott a vállán.Én csak csodálkoztam mit csinál. Lou előrement, mögötte jött Liam, utána Zayn, Niall és Harry.
- Hogy aludtál? – kérdeztem Liamtől, ha egyszer már őt nézem mikőzben Louis visz a vállán.
- Én jól, köszi. És te? – kérdezett vissza.            
- Jól. – feletem.Közben lassacskán elértünk az ebédlőbe, Louis letett egy székre. Usher nem volt még itt, furácsálottam. Bundáskenyér volt reggelire, rendesen örültem, hisz az egyik kedvencem. Nyugodtan eszegettünk, mikor egyszercsak Usher berohant kintről.
-Hát te hol voltál? – kérdeztem.
- Én elment futni és most érkeztem vissza – válaszolt, majd megcsókolta Carla-t és leült mellé.
- Szóval mi a mai program? – kérdeztem két harapás között.
- Igazság szerint semmi. – válaszolt Carla. – Mi minden munkát elvégeztünk, szóval ma maradunk itthon.
- Szuper, akkor találjunk ki valamit! – javasoltam. Hát ebből se lett semmi, a reggeli után mindenki lezuhanyzott, még énis, anélkül, hogy összevizeztem volna a kötést. Az egész nap unalmasan telt, na jó, azért nem volt olyan szörnyű ezzel a társasággal. A hét többi napja is így telt és elérkeztünk a szombathoz. Aznap Vivi és Jack meglátogatott. A teraszon ültünk, jól elbeszélgettem velük, de Jack egyszer feltett egy kérdést:
- Na mi a helyet a fiúkkal? – mutatott a fiúk felé, akik épp a kutyákkal játszottak.
- Semmi...Vagyis nemtudom....Azthiszem barátok vagyunk. Minddel jó barátságba kerültem. Az utóbbi napokban csak aludni mentek vissza Simon házába, de volt amikor ittaludtak.
-És nem jöttél össze egyikkel sem? – csodálkozott Vivi.
- Na jó én azthiszem kimegyek hozzájuk, mert itt már a nöi beszélgetés jön. – mondta Jack és kiment a srácokhoz.
- Te hoztad fel a témát! – kiáltottam utánna.
- Na! Idefigyelj rám!
- Oké. Nem jöttem össze egyik fiúval sem, de....
- De mi? – kérdezte izgatottan.
- De Louis megcsókolt. – mondtam
- Nemááá! És? Milyen volt? – kiváncsiskodott Vivi.
- Nyugi! Nem volt valami nagy szám...
- Ezt hogy érted? – lankadt le az érdeklődése.
- Úgy, hogy mindkettőnknek olyan volt mintha a testvérünket csókoltuk volna.
-Ááh, nemár!
- Ááh, demár! Ez van, de megegyeztünk, hogy ezek után is barátok maradunk. – mondtam ki sóhaj után.
A szombati nap is eltelt, majd a vasárnap is, hétfön két fontosabb dolog történt....

1 megjegyzés: