2012. december 27., csütörtök

7. RÉSZ: Unalmas hétköznapok?

Sziasztok olvasók!Megjött a 7. rész. Jó hosszúra sikeredett....a 8.rész valószínüleg csak jövő héten érkezik. Addig emésztgessétek ezt a szép hosszú 7.-et :)

A Szerző



Másnap 10 órakor ébredtem fel, kivettem valamit a szekrényből és felvettem. Lementem, körülnéztem...egyedül voltam otthon. Egy cetlit találtam az asztalon, amit Usher és Carla írtak:

Jóreggelt Anna! A gyerekek oviban, mi a stúdióban vagyunk. Élvezd a napot!
Ha gonolod menj el a lovardába. Kellemes napot!
Carla & Usher

Uff, hát ezek szerint, lehet egész nap egyedül leszek, de nem is olyan rossz ötlet a lovarda, szerintem máris hívom a taxit. Pár perc múlva a taxi meg is jött. Megérkeztünk a hotelhoz, ott pedig eligazítást kértem a lovardával kapcsolatban, amit aztán meg is találtam. Ott kaptam egy nadrágot és lovagló csizmát, majd nekiálltam keresni a nekem megfelelő paripát. Tisztára úgy éreztem magam mint a mesékben. Kerestem sokáig és egyszer csak az ablakból megpillantottam egy gyönyörű fekete lovat.
Rögtön elhatároztam, hogy ő ma egész napra le lesz foglalva, legalábbis ameddig én itt vagyok. Szóval rohantam ki rögtön, hogy elkapjam a lovászfiút, aki épp hozta őt be.
- Szia! Hello! – mondtam zihálva.
- Szia! Segíthetek? – kérdezte.
- Igen! Őt szeretném! – mutattam a lóra.
- Oké, megoldható. – mondta mosolyogva, majd megfordult és kiment az udvarra én pedig követtem őt. 
- Tessék, felülhetsz rá. – mondta, majd felültem a ló hátára. – Látom nem vagy kezdő.
- Jól látod. Úgy 5 éve lovagolok és íjjászkodom. – mondtam.
- Aha.
- Esetleg tudnál segíteni abban, hogy merre induljak el? – kérdeztem.
- Igen. Ha a kerítés mellett lévő ösvényen elindulsz akkor az tökéletes lesz! És elfogsz majd menni egy tó mellett, ott esetleg megitathatod Dont.
- Dont? – kérdeztem meglepődve.
- Igen, ez a neve. Őt egy olasz  milliomostól kaptuk és mivel Ms.Hudson-nak és Mr. Wolf-nak A keresztapa  jutott rögtön az eszébe, így a ló neve Don lett.
- Oh, aha. Márcsak Vito-nak vagy Corleone-nak kellett volna nevezni őt. – nevettem - Viszont én megyek, köszi az eligazítást. – mondtam, intettem egyet és ellovagoltam. 
Csoda jól telt az egész nap, az ösvény is gyönyörű volt, megálltunk a tónál, hogy Don ihasson, és én is ittam az üvegemből amit magammal vittem a tarisznyámban. Majd tovább vágtattunk az ösvényen, úgy kb. negyed 1 lehetett, amikor visszaértem a lovardához és találkoztam megint ugyanazzal a lovászfiúval:
- Látom nem vesztél el! – kiáltotta felém.
- Hát nem! Nagyon jól éreztem magam. – közben leszálltam a lóról, majd vittem őt be a pajtába.
- Ő, izé! – kiáltott felém valaki, megfordultam és láttam, hogy a lovászfiú az. – Nem lenne kedved velem ebédelni? – kérdezte.
- De. de csak egy feltétellel. – mondtam.
- És mi az?
- Nem tudom a neved, megmondanád?
- Persze. Jack vagyok, Jack Wright. És te?
- Anna Hudson.
- Oké, akkor 10 perc múlva az istálló előtt?
- Legyen - mondtam, majd mentem és visszavettem a saját nadrágom és cipőm. Kimentem az istálló elé és Jack már várt rám. Bementünk a hotelba és rendeltünk ebédet és egy hűsítő italt:
- Szóval, mért is akartál velem ebédelni? – kérdeztem.
- Mert szeretnék kérdezni valamit. – mondta.
- Oké, nyugodtan.
- Mondtad, hogy íjjászkodsz, tudnál nekem tartani pár órát?
- Igen, persze, de szólok, hogy egy hét múlva utazom haza.
- Miért? Hol laksz? – kérdezte.
- Magyarországon, Budapesten.
- Óh, az egy gyönyörű város, onnan származik  barátnőm is.
- Tényleg? – kérdeztem meglepödötten. – Hogy hívják?
- Viven-nek. Vivien Loren.
- Hisz én őt ismerem. 10 évesek voltunk, mikor ők kiköltöztek Amerikába. El se hiszem!
- Szeretnél vele találkozni?
- Perszehogy!
- Oké, ma este úgy is kertipartit tart a családom otthon, ha gondolod, gyere el! – közben leírta a címet egy papírszalvétára.
- Nagy baj lenne ha magammal hoznák 5 barátot is? – gondoltam elhívom a fiúkat.
- Nem, dehogy, gyertek csak nyugodtan.
- Oké. - közben a pincér kihozta a számlát. Elkezdtem keresni a pénztárcám.
- Hagyd csak Anna, majd én. – mondta Jack. Kis vita után eldöntöttük, hogy fele-fele arányban fizetünk. Elköszöntünk egymástól, ő visszament dolgozni én pedig hívtam egy taxit és hazamentem.

~Otthon~
 Megérkeztem a lovardából már fél 3 volt. Felhívtam gyors a fiúkat, hogy lenne-e kedvük eljönni velem este a kertipartira. Zayn-t hívtam fel:
- Hello! – szólt bele valaki a telefonba, de nem Zayn volt az.
- Szia. Anna vagyok! Zayn, te vagy az?
- Nem...ő épp fürdik. Niall vagyok.
- Aha. Figyelj....arra gondoltam, hogy nem lenne-e kedvetek eljönni velem ma este egy kertipartira. Mit szóltok? – kérdeztem.
- Niall mit vigyorosz? – hallottam valakit a háttérből.
- Nem is vigyorgok.- hallottam a hangján, hogy mosolyog. – Ja, amúgy szerintem, igen, szivesen elmegyünk veled.
- Oké, akkor 5-re  gyertek Carla-ékhoz, majd innét megyünk együtt.
- Várj, nem Carla-éknál lesz? – kérdezte ijedt hangon.
- Nem, nem itt lesz. Egy ismerősömnél lesz.
- Ja, oké. Akkor 5-re megyünk hozzád. Szia!
- Szia! – Majd letettem a telefont. Eléggé elfáradtam, szóval  lefeküdtem a kanapéra...és elnyomott az álom.


*Liam szemszöge*

Épp bejöttünk a kinti medencézésből, a srácok pedig ujjongnak és egyszerre beszélnek, még a vizipisztolyozás  lázában vannak:
- Megyek zuhanyozni! – Kiáltott Zayn.
- De hisz nem is úsztál! - mondta Niall.
- Akkor is...megizzadtam. - felelt vissza Zayn.
- Hány óra van? – Sikítozva kérdezte Louis.
- Fél 3! – mondta Harry.
- Éhes vagyoook! – Kiabált Niall és kiment a konyhába kajáért, visszajött, majd lehuppant a kanapéra velem szemben. Megcsörrent Zayn mobilja, de mivel nem volt itt, így Niall vette fel, aki épp lenyelte az utolsó falat kaját:
- Szerinted kivel beszél? – kérdezte Louis, aki mellettem ült.
- Fogalmam sincs, neked Liam?- kérdezte Harry.
- Nem tudom. – mondtam és csak bámultunk mindhárman Niall-ra, akinek 100-as égő vigyor volt az arcán.
- Niall mit vigyorogsz? – kérdezte Louis.
- Nem is vigyorgok. – Mondta nevetve, majd visszatért a telefonálshoz. Közben Zayn is lejött, épp a pólóját vette fel, majd lehuppant Niall mellé.
- Kivel beszélget? Ráadásul  az én telómon! – kérdezte.
- Nem tudjuk. – mondtuk egyszerre hárman. Niall letette a telefont.
- Ki volt az? – kérdezte Zayn és közben elvette Niall kezéből a telefonját.
- Anna volt. Azt kérdezte, hogy el mennénk-e vele ma este egy kertipartira.
- Ki szervezi? – kérdeztem.
- Anna egyik ismerőse, nem mondta a nevét.
- Juhhééjj! Menjünk! – kiáltotta Harry és Louis.
- Szerintem először kérdezzük meg Simon-t, hogy el mehetünk-e. – javasoltam, majd elővettem a telefonom és felhívtam Simon-t. A telefonálás közben a fiúk síri csendben ültek és szorítottak, hogy Simon igent mondjon. Letettem a telefont:
- Szóval, mondjad már! – mondta izgatottan Louis.
- Hát az a helyzet srácok...- tartottam egy kis szünetet – hogy el vagyunk engedve! – amikor ezt kiejtettem a számon, Louis és Harry ugrándozni kezdtek, mint az 5 évesek, Niall, Zayn és én csak röhögtünk rajtuk.
- Szerintetek lesznek ott jó csajok? – kérdezte Zayn.
- Neked már megint csak a nőkön jár az eszed? – kérdezte Harry.
- Pont te beszélsz! – vágott vissza Zayn, majd mindketten nevettek.
- Amúgy abban egyeztünk meg, hogy 5-re elmegyünk hozzájuk. – mondta Niall.
- Oké, akkor szerintem menjen mindenki a maga dolgára és háromnegyed 5-kor indulunk. – Mondtam és ezzel mindenki ment szerteszét a házban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése