2012. december 18., kedd

1.RÉSZ: Megérkezés

Helló lehendő olvasóim!:) Mint szerző, csak annyit, hogy remélem tetszeni fog a blog.Itt az első rész.Szerintem holnap, holnap után jön a következö.Asszem eddig ennyi.
A Szerző

PS.:Kommenteljetek! Főleg kritika:)

Sziasztok! Anna Hudson vagyok 16 éves, a híres zenész-színész Carla Hudson unokahuga. Épp hozzájuk készülök Kaliforniába, az esküvőre. Állítólag rengetegen lesznek ott, hisz Carla azért nem akárki.... 10 éve él Los Angeles-ben, azóta nagyon sok mindenre vitte, jopár Oscar és Grammy-díj nyertese és a világ legnagyobb zenestúdiójának tulajdonosa, azt hiszem büszke lehetek rá, hisz nekem nagyjából csak ő maradt.
A szüleim 2 éve haltak meg autóbalesetben. Carla szerette volna, ha odaköltözöm hozzájuk, de én viszont szerettem volna befejezni itt a sulit, és nem akartam 14 évesen reflektorfényben lenni, szóval itt maradtam és a nagyszüleimmel lakom.
Most, perpillanat Londonban szálltam át a Los Angeles-be induló gépre, elfoglaltam a helyem, felszállt a gép. Még az elején bírtam az utat, de teljesen elnyomott az álom.
Pár óra múlva felébredtem, épp leszálláshoz készülődtünk. Leszállt a gép.
A reptéren rögtön megláttam Carlat és a vőlegényét Ushert. Nagyon örültek nekem. Ott voltak a gyerekek is, a kicsi Usher, Naviyd, Chris és Julia is. Igen, 4 gyerekük van, bár nem közösek, Usher és Naviyd Usher első házasságából született, Christopher Brian és Julia Nicole pedig Carla előzö kapcsolatából, ők ikrek. A kicsik szokás szerint megbolondultak, ahogy magláttak engem.
-Na, hát örülünk, hogy itt vagy! - mondta Carla, majd mindenki végigölelt engem.
- Hát még én hogy örülök, annak hogy, itt vagyok! - mondtam nevetve. Boldogság töltött el, hogy végre láthatom a családom. Imádom őket. Budapesten inkább csak mama és papa az akit ismerek. Viszont itt Los Angeles-ben vannak a kis lurkók, a nénikém és az ő barátaik, akik nagyon kedvesek.
- Oké, akkor szerintem indulhatunk is. - mondta Usher.
- Jogos, nem akarok fotósokat magunk köré. - helyeselt Carla, s azzal elindultunk kifele a parkolóba, Usher vitte haza a kicsiket, Carla és én pedig elmentünk az esküvő színhelyére.
Egy gyönyörű 7 csillagos hotelba mentünk, közel van a tengerparthoz. Kiderült, hogy tartozik hozzá egy lovarda is és hogy Carla jóbarátja Mr. Jack Wolf a tulajdonos, akivel nem sokára találkozunk majd.
-Hello Jack. Szeretném neked bemutatni az unokahugomat Anna-t.
-Szia Carla. Jónapot fiatal hölgy Jack Wolf vagyok, a hotel tulajdonosa.
- Jónapot. Anna Hudson. –  Illedelmesen kezetfogtunk. Mr.Wolf egy ötvenes éveiben járó, öltönyös úr, kezében szivar volt. 
- Nos, ha nem gond, akkor még megnézem a dolgokat hogyan haladnak.
-Persze, nembaj, csak nyugodtan menjetek. – Mondta Mr. Wolf. Carla-val elindultunk körülnéztünk, hogy minden oké-e.
- Ugye tudod, hogy te leszel az egyik koszorúslány? – kérdezte Carla.
- Nem tudtam, de gondoltam és örülök neki. – közben odaértünk az asztalokhoz, keresgetni kezdtem a nevem, végül megtaláltam. Csupa fiúnév között, pl. mellettem Justin Bieber ül? Jesszus…. és Selena Gomez... azt hiszem nagyon ki fogok lógni a társaságból. Carla elintézett mindent és elmentünk hozzájuk.
- Húú, mekkora ez a ház! – modtam csodálkozva.
- Nekem mondod? Habár én csináltam a tervrajzokat és 6 gyerekhez kell is ekkora. – mondta Carla.
- Hat gyerek? hisz csak négyen vannak.
- Hát tudod – fordult hozzám – pár hónap múlva lehet, hogy kettővel többen lesznek.
- Bábát vársz?- kérdztem és bólintott.
-Gyere igyunk valamit, aztán elmesélem. A csomagjaidat addig tedd le ide. – elmentünk a konyhába, ami számomra varázslatos helynek tünt. Hatalmas pultfelület, sok hely, tágas. Szinte csillogott a szemem, mikor bementem. Imádok főzni, szóval biztos fogok is ebben a tágas konyhában. Carla kiöntött két pohárba narancslevet, majd leültünk a pulthoz.
- Szóval? - kérdeztem.
- Pár hetes terhes vagyok és azért gondolom, hogy megint ikrek, mert a doki az első terhességemnél is megmondta hogy nagyon termékeny vagyok.
-Nos hát én örülni fogok az unokatesóimnak. - mondtam nagy mosollyal és megsimítottam Carla hasát, ami még nem látszik. - Usher tudja?
- Nem tudja és kérlek, te se mondj neki semmit, az esküvön szeretném elmondani neki.
- Oké. Amúgy hány óra van? – 15:30, néztem az órára.
- Uff, tényleg, nekem még el kell szaladnom, találkozóm van még Trey-jel. Megleszel egyedül?
-Persze, menj csak,  körbenézek addig. – Épp hogy Carla elment Usher jelent meg.
- Hát te? - kérdi.
- Hát én itt ülök. Carla épp most ment el, találkozója van valamilyen Trey-jel, azt hiszem.
- Ja, oké. Amúgy voltál már a szobádban?
- Őhm, még nem.
- Na gyere, vigyük a csomagjaidat is.
- Oké. – ezzel mindketten megfogtunk egy-egy bőröndöt, felmentünk a lépcsön. Komolyan mondom, eszméletlen ez a ház, soha nem láttam még ehhez foghatót.
- Oké, itt vagyunk, nyiss be! - mondta Usher.
- Oké - ezzel én benyitottam –  Mekkora szoba, mekkora ágy! Tökéletes. Nem elég az, hogy két világsztárral fogok lakni 2 hétig, hanem még egy ekkora szoba is. Köszönöm Usher!
- Ne nekem köszönd, Carla-nak. - mondta mosolyogva. – Mindenesetre szerintem rakodj ki, Carla valószínüleg vacsorára lesz csak itthon. A gyerekek éppen a Shrek harmadik részét nézik, szóval nekem is van időm főzni.
- Mi jót fogsz készíteni?- kérdeztem érdeklődve.
- Hát valószínűleg lasagne-t.
- Az egyik kedvencem.
-Ha hamar kész lennél a pakolással, akkor segíthetsz esetleg.
-Oké. – ezzel Usher kiment a szobámból, én elkezdtem kipakolni, de rájöttem, hogy ez így unalmas szóval zenehallgatás, szóval beraktam egy CD-t a lejátszóba és elkezdtem zenét hallgatni. 
Végre befejeztem a pakolást 18:30 volt.Lementem a konyhába, Usher éppen kivette a lasagne-t a sütőből.
-Mm, de jól néz ki! - mondtam.
-Köszi, bár lehet, hogy az enyém nem lesz olyan finom mint az én drága páromé. –  olyan jó hallani, hogy így szólitja Carla-t még akkor is ha nincs itt, azt hiszem ők tényleg szerelmesek egymásba.
-Majd meglátjuk. – épp hogy ezt kimondtam a kicsik rohantak be a konyhába, Carlaval együtt.
-Apa, mikor eszünk? – Kérdezte Chris.
-Amint megterítettünk fiam. – Nézett rá Usher. Gyors megterítettünk és leültünk enni. Carla elég sokat evett, de gondolom a baba miatt. Usher pedig csak nézett rá ijedt fejjel.
- Drágám, úgy látom egész nap nem ettél semmit, vagy tévedek?
- Őszinte leszek. Eszméletlenül jó a vacsora, szóval ezért ettem ennyit. -  vászolt Carla, majd rám nézett, kacsintott és mosolygott én pedig visszamosolyogtam.
-Szóval várjátok az esküvőt? Már csak 2 nap.
-Ez életem két leghosszabb napja. Bárcsak 27-e lenne már. – mondta Usher, majd megfogta Carla kezét és megcsókolta.
-Anya, apa, mi megyünk játszani, oké? – kérdezte Julia.
-Jól van kicsim, menjetek. – mondta Carla, de megcsörrent a telefonja – Haló!Igen? – elvette a fülétől a telefont – Elnézést, a fiúk azok. – felállt és elment az asztaltól, még hallottam pár szót:
 - Ugye ideérnek? A forgatás nem maradhat el. - A FIÚK? Kik lehetnek azok? Csak nem az a sok srác akik közé be vagyok ültetve az esküvőn? Remélem hamarosan kiderül. A gondolkodásból Usher hangja keltett ki:
-Segítesz a leszedni az asztalt? - kérdezte. Végignéztünk az asztalon és nevettünk.
-Persze.
Leszedtük az asztalt és elmosogattunk, ha már ketten voltunk. Az est további részében gyerekfürdetés volt, ami szintén nem egy leányálom ezzel a 4 rosszcsonttal, hát még mi lesz mikor már hatan lesznek....huhh. Mégis mókás volt a gyerekfürdetés, főleg mikor Naviyd egy törölközöben rohangált a folyosón és azt kiabálta hogy ''Dínó vagyok, dínó vagyok!''
 Ezután elköszöntem mindenkitől, elvonultam a szobámba, lezuhanyoztam és eltettem magam másnapra.

 családi szoba


konyha

mozi szoba

nappali

nappali
Anna szobája


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése